Van az úgy, hogy megnézünk egy házat, elsőre nem is annyira tetszik, aztán valahogy bemászik a tudatunkba, és motoszkál. Mint nekem ez a ház.

Mert a családot már megfertőztem a házmániával. Na jó, azt még nem élvezik eléggé, mikor a séta lényege az izgalmas régi villák keresése hangulatos utcákon, ellenben a Nagyratörő tervek c. műsort totális lelkesedéssel követték a tévében.

Egy-egy epizód után aztán kórusban követelte a két gyerek: költözzünk már új lakásba anya, és mi is csináljuk meg így. A férjem pedig időről időre elmondja, hogy egy földszintes házat szeretne, olyan amerikai típusút. (Nála még nem jött el a downsizing és fenntartható életre törekvés időszaka.)

Például először csak azt láttam ezeken a képeken, ami nem tetszik:

• padok az étkezőben,
• a csöppet sem alkalmas lámpák az asztal fölött,
• az étkező elhelyezkedése nem ideális, én valami világosabbra, nyitottabbra vágynék, lásd egyéb házak, egyéb megoldásai:

• fotelek karfa nélkül,
• állatbőr a földön,
• belátni a kanapéról a mosogatóba.

A térrendezés – nagy közösségi tér – , a földszintes házban az emelt mennyezet (normál belmagasság és födém nélküli kialakítás – biztos szuper szigeteléssel), a csodás fapadló miatt viszont újra és újra megnéztem a lakásbemutatót. Úgyhogy előbukkantak az egyre vonzóbb részletek:

Bár minden amerikai lakásműsornál döbbenten nézek, mikor a nagy, világos, elegáns házban valamiért az alagsorban – ami sokszor éppen egy pince – rendezik be a családi szobát (értsd ott a tévé), a gyerekek játszószobáját. De ha van kamasz gyereked kiterjedt baráti körrel, sport / zenei ambíciókkal bíró családtagod, akkor bizonyos funkciókat szívesen leköltöztetnénk egy jól hangszigetelt, jól elkülönülő “klubszobába”. Akár a pincébe is. Itt persze van:

Ha a közösségi terek tetszettek, akkor szerintem a magánszekció még jobban fog! Itt van mindjárt a dolgozószoba. Mi ugyan nem festünk, sőt kreatív hobbink sincs (a férjem asztalosműhelye Amerikában a garázsban lenne), de egy ilyen nyugalmas, világos, inspiráló helyiséget mindketten elfogadnánk! Én talán kicsit könyvtárasabbra venném a figurát, beszavaznék egy olvasósarkot – fotel helyett kényelmes kanapéval (ott a hátsó ablaknál – ha kicsit ledőlnénk munka közben…) – , de igazából két méretes íróasztal kellene, sok fiók, kényelmes és esztétikus irodai székek, és polcok mindenütt.

A hálószobák pedig egyenesen brilliánsak, szerintem. Nézzük elsőként a szülői hálót. Ami persze nem egy magányos hálószoba, mert arrafelé a lakosztály a divat, fürdővel, gardróbszobával:

Mi az, amit kérnénk?

• A két ablak közé rakott ágyat,
• a fapadlót,
• a világos, kertre néző helyiséget.

Mi az, amit nem?

• A magasban árválkodó olvasólámpákat.
• A nem túl funkcionális éjjeliszekrényeket.
• A nekem nem éppen hálóba való dekorációt.
• A szőrpárnákat.

Mi kérnénk pluszban?

• Ablak helyett ajtót a kertbe.
• Magas, puha fejtámlát.
• Szőnyeget az ágy köré.

A fürdőt azt hiszem változtatás nélkül átvennénk. Zuhanypártiak vagyunk, a saját fürdőnkbe nem kérnénk kádat, a férjem azon az évi két alkalmon simán használhatná a gyerekekét.

Ehhez a gardróbhoz még fel kellene nőnünk, de vállalnánk a feladatot. Egyrészt be kellene szereznünk a jelenlegi ruhamennyiség jó tripláját. Viszont nem csak barnát vásárolnánk, hogy menjen a dizájnhoz, mint itt:)

És végül: igazából a gyerekszobák győztek meg, hogy bizony, szeretem ezt a házat. A két gyerekünk hat és nyolc évesek lesznek. A sok szörnyeteges kislány / kisfiú szoba helyett ez a stílus jön be már nekik is, és ez ki is tartana a középiskolás évekig. Persze, kerülne ez-az a falra, de alapvetően nagyon is szeretnék! Ami nem mellékes, hogy én is…

Ha még mindig nem győztem meg valakit, akkor talán egy ilyen terasz a ház körül mégiscsak a pozitív irányba billenti a mérleget.

Egyébként nem hiszem, hogy fogunk építkezni, erre semmi esély, remény, realitás. De legalább látjuk mi lenne az irány!

Forrás: homeadore és homedsgn