Fiatalon garzon “eklektikusan” (valójában hozott vacakokból), menő harmincasoknak loft vagy penthouse, indusztriális/minimál berendezéssel, fiatal családoknak skandináv stílusú sorház, középkorúaknak polgári lakás/villa, antik berendezéssel.

Ezek a lakberendezési közhelyek, vagy inkább előítéletek!

A fentiek alapján ezekhez a képekhez kiket társítanánk tulajdonosnak? Egy gazdag egyetemista csemetét? Külföldi üzletembert?

A képek egy belgiumi magyar házaspár budapesti otthonaiban készültek. Honlapjuk szerint ketten együtt 117 évesek, ami persze még ifjú kor, hiszen átlagban a 60. évüket sem töltötték be, mindenesetre az átlagos hazai nyugdíjas éveire készülő pár már általában nem ilyen otthonokról álmodik! De Margit és Géza, a lakások tulajdonosai és alkotói másképpen gondolták:

“Ketten együtt 117 évesek vagyunk, vagyis régebb óta fiatalok. Lakásaink kialakítása, megvalósítása örömteli alkotó folyamat számunkra. Mindig magunknak hozunk létre életteret, élhető teret, amit egy rövid ideig szívesen használunk, hogy aztán kíváncsisággal, kalandvággyal telten egy újat alkossunk. Sokan kérdezik: nem nehéz-e átadni másnak az otthonunkat, benne a gondosan válogatott, gyakran ide tervezett és készíttetett  kedves tárgyainkkal? Csak azért nem nehéz, mert tudjuk: valaki örömét leli majd benne.”

Az előző, pesti lakásuknak már új tulajdonos örülhet. A képek alapján jó vásárt csinált!

A lakás persze nem ilyen volt, amikor megtalálták:

“Először teljesen elborzadtunk a látványtól: rossz volt a beosztása, koszos volt  és sötét, de mi megláttuk benne a lehetőséget.

Annyira rossz állapotban volt, hogy mindent le kellett bontatnunk. Az összes belső falat, a teljes padlózatot és valamennyi műszaki rendszert ki kellett dobni. Így már tiszta lappal indultunk.

Fontos volt számunkra, hogy egy kellemes méretű nappalink legyen, és nem bántuk, ha azzal egy légtérben van a konyha és az étkező. Szükségünk volt egy hálószobára és egy vendégszobára, valamint két fürdőszobára és 2 WC-re. Az egész alig 70 nm, ezért nem volt könnyű dolgunk. Lehetetlennek tűnt mindezt elhelyezni ilyen kicsi és szabálytalan alaprajzon. De a lehetetlen csak egy szó, mi inkább kihívásnak éreztük!

Rajzoltunk, modelleztünk, majd építtettünk. Azután kicsit visszabontattunk, mert ami papíron rendben volt, az a valóságban valahogy mégsem tetszett. Amint az alaprajzon látható: számunkra egy szoba nem feltétlenül téglalap alakú, sőt az íveket is szeretjük. A funkcionalitás fontosabb, mint a hagyomány. Tároló helyet a fürdőszobák feletti galériával nyertünk, plusz fényt és érdekes átlátásokat pedig a belső ablakokkal.

Végül kialakult a megfelelő alaprajz. Abban biztosak voltunk, hogy minél több fehéret szeretnénk, mert az tágasabbnak és világosabbnak mutatja a lakást, éppúgy, mint a csillogó felületek. Ugyanakkor nem steril környezetre vágytunk, hiszen szeretjük a színeket.”

Margiték élet- és alkotókedvét mi sem bizonyítja jobban, mint az, hogy azóta már elkészült az újabb lakás, ezúttal Budán, sőt az is eladó lett. (Update: a lakásról poszt jelent meg a Városban c. blogon is, akik megszerezték az ilyen volt képeket is. Csak erős idegzetűeknek!) A főbb vonalakon itt sem változtattak, de ismét szellemes és látványos megoldásokat alkalmaztak:

 

Miért tetszenek ezek a lakások nekem?

• Mert lerobbant, sötét terekből vidám, nagyon mai környezetet hoztak létre.
• A felújítások természetesen nem csak a felszínt érintették – burkolatok, bútorok – hanem csontig kibontották a lakásokat, és a mai igények szerint újraosztották a helyiségeket.
• Bár a kád a hálóban nekem általában nagyon nem jön be, de ez a “bogyós” szőnyeg még engem is levesz a lábamról!

Lehet, hogy egy ilyen vidám lakás a hosszú élet titka?

A cikk Margit ajánlására jelent meg az oldalon, amit ezúton is köszönök! Még több ugyanerről itt.