Egyik kedvenc ajándékom évek óta – akár adom, akár kapom – a karácsonyfadísz. Biztos emlékeztek arra, hogy amikor gyerekek voltatok mekkora örömet jelentett pusztán a fa felfedezése, az izgalmasabb díszek, és hogy vártuk azt, hogy újra és újra találkozzunk velük! Persze a sok ismerős mellett boldogan találtunk egy-egy új vendéget!
Ha gyerek is van a háznál, ne ragaszkodjunk a legpuritánabb darabokhoz, viszont én konzervatív vagyok, így a hamburger mint karácsonyfadísz nálam nem játszik. Akkor mi? Valami ilyesmik:
Felnőttként pedig szeretem, ha a számomra kedves családtagokkal, barátokkal kölcsönösen gondolhatunk egymásra, mikor meglátjuk az ajándékba kapott díszeket! Ha a natúr színeket választunk, valószínűleg valamennyi dekorációs elvárásnak megfelelő karácsonyfára felférhet az ajándékunk!
“Jó lenne, ha éles különbséget tennénk a jutalmazás és az ajándékozás között. Nagyon károsnak tartom ugyanis, hogy az utóbbi években ez a különbség egyre inkább elmosódik. “Ha jó leszel, születésnapodra megkapod…”, “Ha jó leszel, húsvétra elhozza neked a Nyuszi”, sőt, még a Télapónak is van egy listája a jó gyerekekről, és csak azoknak visz ajándékot.
Az ilyen ajándék azonban nem ajándék, hanem jutalom. Mi is a különbség a kettő között?
A jutalom eredményért jár, azért, ami a gyermekben dicséretre érdemes, az ajándék viszont jó és rossz tulajdonságoktól függetlenül az egész gyermeknek jár! Azt fejezzük ki vele, hogy vagyunk egymás számára, örülünk egymásnak, és ez minden problémától függetlenül igaz, és nagyszerű dolog! Ne alakítsuk hát az ajándékot jutalommá, és az ajándékozást ilyen formában ne használjuk nevelési célokra.”
Ranschburg Jenő
(díszek: Butlers, IKEA)
