A mostani villámlátogatás előtt egyszer már voltam Varsóban, pont 10 éve, pont ilyen kicsit szomorkás novemberben. Akkor igazából csak átutazóban, tehát összesen pár órát töltöttünk a városban, azt viszont kizárólag városnézéssel. Amikor beértünk a városközpontba (ami nem egyenlő a régi városrésszel), teljesen ledöbbentett minket a szovjet időket idéző látvány:

Hatalmas épület, körülötte eltörpülő 19-20. századi bérházak (mint nálunk a körutakon). Elég sokkoló látvány volt.  Tökéletesen aránytalan és oda nem illő. És bár a régi városrész, amit a teljesen lebombázott városban szépen újraépítettek igazán kellemes volt, sajnos elsősorban erre emlékeztem – a templomok és orgonaszón kívül. Tehát ismét készültem a sokkra, de kis időbe telt, hogy a New Yorkra emlékeztető városképben kiszúrtam az ominózus épületet!

Az 1952 és 1955 között, szovjet építőmunkások és szovjet tervek szerint, a “szovjet nép ajándékaként” épült Kultúrpalotát a lengyelek utálták, hiszen egy olyan korszakra emlékeztette őket, ami nem túl örömteli, ráadásul teljesen megbillentette az építészeti egyensúlyt és eltüntette a város hagyományos arcát. Gúnyosan azt mondták, hogy azért az épület 114 méter magasban lévő, 30. emeleti kilátóteraszáról a legszebb a város, mert onnan ez az épület nem látszik…

A megoldás mégsem a bontás volt, vagy a teljes átépítés, hanem egyszerűen körbeépítették jónéhány magasépülettel, amik elvonják a figyelmet és újrateremtik az egyensúlyt – plusz lett Varsónak egy új, 21. századi központja. Zseniális!

Sajnos nem volt nálam fényképezőgép, pedig a városnak vannak még kellemes részei, ilyen a követségi negyed is: az Andrássy út eleganciájához hasonlító 19. századi paloták, minisztériumok, sőt elnöki rezidencia, a másik oldalon pedig hatalmas parkok. Bár Varsó bizonyára nem tartozik Európa legszebb városai közé, nekem kellemes meglepetés volt!

Pedig erről le is maradtam!