Ha már elindultunk a régi berendezés irányába, akkor itt volt az ideje, hogy végre elmenjünk a váci nagy régiségkereskedésbe, a VF Antikvitásba. Egy másik blog anyaga is felkeltette az érdeklődést. Amúgy is csak ajánlani tudok mindenkinek egy váci kirándulást, mert szerintem Vác a Dunakanyar fel nem ismert gyöngyszeme! És ha már ott jártok egy szombat délelőtt, érdemes itt kezdeni, mert az üzlet a vasútállomástól kb. 5 perc sétára található.
Ha tényleg meg akarjátok nézni, akkor ez egy egész délelőtti program. Gyerekek számára is nagy élmény, viszont nektek kevésbé lesz az, ha gyerekeket is visztek… Elképzeltem, ahogy ezt-azt levernek, összetörnek és évekig törlesztjük. Ők elképesztően lelkesek voltak, ordibálva rohangáltak a nagyon keskeny folyosókon, százezres cuccok között.
Mi tetszett?
A hely, a hatalmas hangár, a hangulat, a tényleg értékes és vásári bóvli egy helyen. A kedves eladók.
Voltak az igazi, értékes, régi bútorok, ennek megfelelő áron. Néhányat azonnal haza is vittem volna!
Ezt a felső, sötétbarna íróasztalt elfogadnám!
Talán ez a szekrény tetszett nekünk a legjobban, ha jól emlékszem 88 ezer forintért, ami teljesen jó ár érte!
A férjemnek ez a tálaló tetszett meg, nekem kicsit túl antik, de kétségtelenül gyönyörű!
Nem én nézem, de remek darab volt, 35 ezer forintért, ami erős túlzás.
Lámpák. Voltak igazán szép darabok!
Ha egyszer lenne egy télikertem…
Aztán a nem feltétlenül régi, de jópofa dolgok:
Nekem túl fehér és habos, de az 5 és fél éves lányom megbabonázva bámulta!
Kicsit túl cuki, de azonnal vittem volna a megszépült kertbe, ráadásul még kényelmes is volt! Az ár visszatartott, 118 ezer forint.
Elképesztő kínálat zenés cuccokból:
Klassz régi játékok, bár nem hiszem, hogy a gyerekek igazából ilyet szeretnének!
Aztán helyes dolgok vegyesen:
És ami nem tetszett, mert ilyen is volt!
Az antikolt fehér bútorok. Ebből is volt, ami elsőre igen, de aztán minél többet néztem őket, annál kevésbé jött be a stílus! Már-már műanyagnak tűnő felület, a színe sem szép, olyan sárgás-fehér, ráadásul ha még faragott is, akkor nekem egyértelműen kimeríti a lakberendezési giccs kategóriát!
Mert mennyit számít a forma! Ez az asztal még tetszett (amíg meg nem láttam azt a csodás és eredeti sötétbarnát). Mert az egyszerűbb kidolgozáshoz megy a stílus:
A kandalló és a szekrény még elmegy, bár nekem már nem kellene.
Ez a böhöm tálaló a rengeteg dísszel, és ezzel a cukormázas festéssel viszont rettenetes.
Rengeteg csúnya dekorelem hever mindenfelé: művirágok, jelentéktelen vagy éppen vacak képkeretek, a fotózáshoz sokszor stikában leszedtem ezeket! Már úgy is akkora a forgatag, hogy a tulajdonos helyében nem zavarnám még jobban össze a potenciális vevőket!
A sok giccs – életnagyságú buddha, sellők, kerti törpék és műanyag kutyák, stb. – kezdetben szórakoztató, később már az agyamra ment.
A nagy szürke kutya 126 ezer forint, de le lehet csavarozni a földhöz…
Az árak! Ami szép, az igazából elég drága is. Tehát nekem az nem jön össze, hogy veszek 120 ezerért egy íróasztalt, amiben azért kicsit akad a fiók, hiányzik az asztallap borítása, stb. Tehát ha valaki már előttünk felfedezte a kincseket, annak bizony meg kell adni az árát. Kérdés, hogy a régiség kinek mit ér meg? Nekem ennyit biztosan nem.
Van Vácon még egy régiségkereskedő, az Ódon-fon. Nekem az jobban bejön, mert kisebb, ám minőségi a kínálat, riport következik!
Kommentek
Kommenteléshez kérlek, jelentkezz be: