Apró, elhanyagolt kert segítségért kiált! Ezt a mi kertünk is mondhatta volna az elmúlt 6 évben, mindenesetre senki nem hallgatott rá. Afféle városi kiköltözőként természetesen úgy éreztük, hogy első a lakberendezés, utána jön a kertrendezés. És semmi esélyt nem láttunk arra, hogy mi magunk bármilyen valódi vagy tartós eredményt el tudnánk érni.

Aztán történt néhány dolog:

• Szigeteltük a házat és ezzel felújítottuk a teraszt, így a ronda kert már tényleg feltűnő volt.
• Az afrikai nyarak eredményeként július végére a zöld kert helyén csak kiégett fű, por és vadul zöldellő gyomok maradtak.

• A Dekor és Mentha blog kertversenyt hirdetett, ahol elképesztő kerteket lehetett látni, amit amatőr  tulajdonosaik hoztak létre.

Lépni kellett. Nálam eddig a három cserép fűszernövény is mindig elhalt, a férjemet pedig max. a teraszig érdekelte a kültér (a nyugágyból, doboz sörrel és így is ritkán), tehát nem mondhatni, hogy aranykezű kertészek volnánk. Mikor elmeséltük a családban, hogy megcsináljuk a kertet, anyukám közölte, nekünk nem érdemes! és elkezdett gyepszőnyegre gyűjteni (a pénzt lazán felszippantotta a szigetelés folyton növekvő költségvetése).

Bár tapasztalatunk semmi, a család sem biztatott, de volt két titkos fegyverünk. Egy kertészmérnök barát, és egy lelkes segítő, aki nem fedi fel magát (életkori sajátosság). A kertépítő barát hihetetlen türelemmel kb. 30-szor elismételte a fű telepítésének technológiai sorrendjét, az időbeosztást, tanácsot adott a növények kiválasztásához, az ültetéshez. A titkos segítőnk pedig 17 évével maga volt a fáradhatatlan terepmunkás, legyen szó trágyahordásról, rotációs kapáról, teraszfestést előkészítő csiszolásról (durván undorító meló, főként a plafonnál), stb.

Mit akartunk?

Füvet, átláthatatlan sövényt a szomszédok felé, játékteret a gyerekeknek, növényeket és színeket az addig elég unalmas kertben. Mindenek előtt pedig rendezettséget, úgy, ahogy mondjuk a Mit ültet Matt? c. remek sorozatban látjuk.

 

Mivel gazdálkodtunk?

Egy 9 méter széles, kb. 20 méter hosszú, teljesen sík telekrésszel (a ház két részre osztja a területet, oldalt nagyon keskeny oldalkert, elől pedig két növénysáv van csak, összesen 400 nm a telek), ahol csak a két oldalon van szomszéd, hátul egy tóra nézünk (magántulajdon, tehát ki nem tudunk menni, de ez a két kisgyerek miatt inkább előny). A kertben van 3 hatalmas és szép fenyő, néhány kusza tujaféle. A terasz és a kert között kb. 1,2 méter a szintkülönbség, kisebb domb formájában. A talaj pedig errefelé nem igazán jó fajta: homokos, sóderes, hiszen bányató mellett lakunk. Sajnos a saját kút irányába tett kísérletünket eddig nem koronázta siker, de azért jövő nyáron újra próbálkozunk.

A több körös belső egyeztetésen eldőlt, hogy a füvesítéssel együtt kivesszük a homokozót, mert 6 éves a homok és ki tudja, mi van benne, szétrohadtak a fenyő hasábok, amik a szegélyt adták. Kidobjuk a rozsdás hintát, mert jövőre a két gyerek bő ötven kiló lesz, ráadásul egyre vadabban hajtják, nem biztonságos.  Tehát tereptárgyak sem akadályoztak. Én ragaszkodtam egy kerti utacskához (a csapig vezet), a sövényeket, fenyőket pedig ágyásszegéllyel akartuk leválasztani.

A technológiai sorrend:

Totális gyomirtóval a fűnek látszó izé, ám valójában már csak gyom elpusztítása. Ehhez egy két decis kis üvegre volt szükség (kb. 1500 Ft), ezt kézi permetezővel a megfelelő hígításban a férjem augusztus 20-a körül  kipermetezte, közvetlenül az előzetesen belocsolt növényekre (mindent elpusztít). Ezek után arra kellett várni, hogy a növények egyértelmű jelét adják, hogy vége. A valaha volt fű esetében nem volt változás, de 10 napon belül a gyomok is sárgás-barnásak lettek.

Ekkor következett a rotációs kapa. A gépet helyben béreltük (napi 5000 Ft + benzin). Elment azért a hat órás bérlési idő még ekkora területtel is. A rotációs kapás műveletet a férjem és a titkos segítő végezték, szeptember 7-8-án jártunk.

Ezek után következtem én, a kapa és a vödör: ki kellett szedni a már elhalt és kirotált gyomokat a viszonylag porhanyós, fellazított földből. Ez azért szép meló, még egy ilyen kicsi kertben is! Ha valaki céget bízna meg a füvesítéssel, ne csodálkozzon, hogy ennek megkérik az árát. Nekem anyukám sokat segített, innen is köszönöm!

Mikor készen voltunk, hétvégén következhetett a legizgalmasabb munkafázis: a talajjavítás. Mivel kb. 0 Ft volt erre a kert-projektre (ha-ha-ha, ennél azért jelentősebb a költségvetés!), ezért szóba sem jöhetett, hogy földet hozatunk. Kertész barátunk azt mondta, nem gond, a homokos talaj és a jó kis érett trágya remek eredményt hozhat. Erre a területre (kb. 150 nm) legyen olyan 2-3 köbméter. Minimum egy éves, tehát jó érett, igazi tehéntrágya. Na azt nem tudjuk végül hány köbméter volt (nem volt egy hegy), de 20 mázsát fizettünk és bőven mérték. Mivel a kertbe nem lehet hátramenni járművel, így maradt a kézi erő (férj és a titkos segítő), pár óra alatt megvoltak. A tehéntrágya nem büdös, jó istállószaga van. Tényleg, pedig a férjemmel egyikünk sem túl rusztikus ízlésű. Ezután szét kellett teríteni és jöhet újra a rotációs kapa, mert be kell forgatni, elkeverni az előzetesen ugye gyomoktól megtisztított földdel. Ez sem volt kis munka, de a rotációs kapa alap bérleti díja 6 órára szólt, így ennyi idő alatt kellett végezni vele.

Ezután minimum egy hétre hagyni kellett vegyülni az anyagokat, majd jöhetett a tereprendezés. Ki kellett alakítani a füvesítésre alkalmas, teljesen sík és megfelelően szilárd talajt, a lábnyom nem nyomódhatott be! Ez kemény meló volt! Gereblyét és lombsöprűt használtunk, ismét szakértői tanácsra, de a talaj tele volt darabosabb részekkel (trágya), tehát nem egy porhanyós, homogén anyag volt az eredmény. Le kellett hengerelni, szerencsére az egyik szomszéd kölcsönadott egy betonnal kiöntött hengert, na az hihetetlenül eredményes volt.  Jöhetett a szegélyek kialakítása, a kerti járda elhelyezése, majd a fűmagok kiszórása.

A legkisebb ágyásszegélyt vettük, összesen 18 darabot (x 1,8 méter), ez éppen elég volt (Így is csupán erre 18 ezer forintot fizettünk). Szükségünk volt még kerti tipegőre (férjem a szótól is rosszul van!), itt volt egy kis vita, mert szerinte a beton lap ronda, más viszont anyagilag szóba sem jöhetett. Ez a gyöngykavicsos fajta szerintem egyébként nem néz ki rosszul, és a mi kertünkbe igazán felesleges lenne luxuskivitelt választani, mert angol kastély parkjára semmi esetre sem fog hasonlítani!

Az ágyásszegély és a kerti utacska kirakása elképesztő élmény volt! Az addig rendezetlen kert hirtelen a kultúrkert benyomását keltette, már fű nélkül is! Tényleg kellenek az íves vonalat, azonnal nagyobbnak tűnik a tér.

Fűmag kiválasztása: a Bauhausban vásároltunk, mert az van nyitva sokáig, de hatalmas is a választék. A bőség zavarától megrémülve hívtuk a szakértőnket, aki egy Argo-Largo szárazságtűrő keveréket ajánlott, és vettünk pótdobozt is tavaszra, mert a hibákat azonos termékkel érdemes javítani.

A fűmag vetése előtt még egyszer fel kellett lazítani a felső réteget (lombsöprűvel, ami nem mozgatja át a talajt, csak porhanyósítja a felületet). A kertprojekt vicces eleme a fűmag kiszórása volt! Ekkor már szeptember 20-a környékén jártunk, a naptár szerint ez volt az utolsó időpontja a vetésnek. Tehát vettünk 5 kilót (175 nm, 5000 Ft), és 1 kiló tartalékot (35 nm, 1500 Ft), a terület ugye kb. 120-150 nm. Másnap hív a férjem, hogy hozzak még egy ötkilóst, mert ezek elfogytak, sajnos éppen szélvihar volt, mikor szórta! Na, gondoltam a szomszédoknál is szép lesz a gyep!

Szóval fűmag kiszórva, fix délutáni program a locsolás. Nem lehet minden tökéletes, csodás időnk volt, viszont szinte nulla csapadék októberben!

Az első tíz nap, vagy talán két hét kemény. Semmi eredmény. Aztán megjelent egy kis zöld pihe, ami napról-napra erősödött.

Az volt a főnöki utasítás a mesterünktől, hogy kettő, de inkább három fűnyírás kellene még a fagyok előtt. Hát jelentem kettőn túl vagyunk, a fű őrületesen nő, úgyhogy remélem most november első hétvégéjén lesz még száraz nap, amikor majd megtörténik a harmadik is. Persze még a legmagasabb állással lehet csak nyírni, hogy erősödjön.

Növények telepítése:

Most csak a kert hátsó részével foglalkoztunk, ide elsősorban jól takaró, gyorsan növő sövényt akartunk, mindenképpen lombos növényből, mert eddig csak fenyők és tuják voltak.

Október utolsó szombatján elszaladtunk egy helyi jó kertészetbe, ahol hirtelen ötlettől vezérelve vettünk aranyesőt/vesszőt, szóval a közismert fajtát, sövénynövényben, remélem ilyen lesz:

 

És  még beszereztünk két orgonabokrot is.

 

Aztán azonnal be is kerültek a helyükre:

 

Ez egy 4 méter hosszú sövényszakasz, ez volt az egyszerűbb eset. De aztán ott a másik oldal, ami 15 méter.  Oda mit tegyünk? Végül barátok rábeszéltek és a kertészünk is támogatta az ötletet, hogy legyen a csodasövény, a turkesztáni szil. Ami ilyen lesz, ha megnő:

Állítólag az 50 centis, szabadgyökerű ültetésből 2 év alatt eléri a 2 méteres magasságot. Csomagban rendeltük, a 80 tő szállítással 10 ezer forint volt. Ez a szakasz mondjuk leylandi ciprusból olyan 50-60 ezer forintba került volna, és semmiképpen nem akartunk ismét fenyőfélét, örökzöldet, hanem mindenképpen lombos növényt.

 

Szerintünk megérte az eredmény a másfél hónapos munkát! A gyepszőnyeg esetében csak a fűmag kiszórásától következő munkákat tudtuk volna megspórolni, az már nem volt jelentős. Az ár viszont annál inkább: konkrétan fűmagra 12 ezer forintot költöttünk, ugyan erre a területre a gyepszőnyeg fektetéssel 120-150 ezer forint lett volna, plusz az előkészítő munkálatok!

Itt tartunk most, jöjjenek az ilyen lett fotók!

Természetesen tavasszal is lehet füvesíteni, csak barátunk azt mondta, hogy akkor rövidebb idő alatt kell eredményt elérni, és kicsit kockázatosabb, hogy a fű megerősödik-e a nagy melegek előtt?

A kert nincs kész – és biztos soha nem is lesz. A hátul lévő gyerekbirodalom még felszerelésre vár, a fenyők alatt vagy takarónövényzetet kell ültetni vagy fenyőkérget fogunk lerakni. És hátra van az elő- és oldalkert is. Folytatjuk!

Kérdésed lenne? Szívesen olvasnál többet lakberendezési témákban? Csatlakozz a Facebookon! Írj: lakasszabo@gmail.com