Teraszról ősszel?
Ha tavaly ilyenkor már terveztem volna, akkor a nyarat egy szebb teraszon tölthettük volna…
Honnan indultunk?
A házban, amit megvettünk, a férjem évekig lakott az esküvőnk előtt. Az akkori dizájnról nem sok jót tudnék elmondani. A két szint külön lakás volt, a férjemé volt a felső emelet, egy tetőterasszal, amit nagyon szerettünk. Ház a tónál effektus, kicsit szerényebben. Magyarosan. A felújításkor ennek a terasznak nagy figyelmet szenteltünk. Javítsuk a szigetelést. Burkoljuk szépen. Majd lesznek gyönyörű növények. Saját, külön bejáratú oázis, egyenest a hálónkból.
És a valóság? Gyakorlatilag sosem használjuk… Ráadásul miért üldögélnénk egy emeleti teraszon, mikor ott a másik pont alatta, a fedett, a földszinti, 15 négyzetméter, a konyhából nyílik és a kertbe vezet? Amivel viszont a felújításkor nem törődtünk, hiszen nem használtuk régebben soha, nem voltak személyes emlékeink, ráadásul minden erőnket elvitte a belső felújítás.
Ez lett a házunk ötödik, külső szobája. Tökéletes. Nincs is jobb, mint itt leheveredni a nyugágyra, és csak nézni a kertet, a gyerekeket, olvasni, kávézni.
Mivel most nyáron lezongoráztuk a szigetelést (lesz poszt is), végre a terasz is sorra került. De még ekkor sem volt elképzelésem, hogy milyen legyen, egész addig, míg a JYSK-ben véletlenül meg nem láttam egy vacak viaszosvászon terítőt. A színek! Homok-kék-fehér.
Tudjátok, mikor valahol ott az agyatok hátsó zugában raktároztok egy információt, aztán hirtelen előtör. Amerika, Hampton-stílus! Kellemes, finom színek, se nem nagyon klasszikus, se nem modern.
A festés-burkolás viszont csak a hardware, ezzel még csak az alapokat adtuk meg, a teraszt fel kell öltöztetni. Csaknem készen vannak a tervek, amik jövő nyárra meg is fognak valósulni. Jöjjenek?
Szívesen olvasnál többet lakberendezési témákban? Csatlakozz a Facebookon! Kérdésed van? Írj: lakasszabo@gmail.com
Már majdnem kész a poszt, úgyhogy hamarosan!
Naná,hogy jöjjenek!