Panel félszoba több szerepben

Az olvasói panellakás felújítását a kisebbik szobával (alaprajzon 7. számmal jelölve) folytatjuk.

Ez a helyiség tűnhet a keményebb diónak a lakásban, mert elég sajátos méretű: mindössze 2,2 méter széles, viszont 5,4 méter hosszú, ráadásul az egyik rövid végén van az ajtó, a másikon pedig az ablak.

Mit lehet kihozni egy ilyen szobából?

Nézzük a pozitívumokat – mert van számos!  Például a szoba mérete, ami csaknem 12 nm, tehát éppen csak nem egész. Az ablak valójában egy franciaerkélyes hatalmas teraszajtó, tehát a szoba nagyon-nagyon világos.

A tulajdonosok ezt a szobát szánják majd hosszútávon gyerekszobának, addig pedig dolgozó-vendégszobaként rendezik be.

Mire kell vigyázni?

Tipikus berendezési hiba, hogy az ilyen hosszúkás szobákat a berendezéssel végleg aránytalanná teszik, mert maximális helykihasználásra törekedve a két hosszú oldalon bebútorozzák, mondjuk testes szekrénysorokkal.

Pedig a berendezéssel éppen arányosíthatjuk is a helyiséget!

Amire általában nagyon kell figyelni a berendezésnél, hogy a teljes teret rendezzük be, ne csak a padlót. Egy furcsa alakú szobánál ez pedig hatványozottan igaz. Egyszer egy költözésnél azt vettük észre, hogy bepakoltunk a szobába, de minden derékmagasság alatt van: a kanapé, asztal, székek, komód. Elképesztően kellemetlen érzés volt!

Itt szerencsére a szekrény és a polc máris magasak, de a tapéta, fali dekoráció, függöny is hozzájárulnak majd az arányos tér kialakításához.

Ennél a szobánál az a cél, hogy minimális átrendezéssel lehessen belőle később gyerekszoba. Nézzük azokat a terveket:

Vagyis mindössze az íróasztalt és a hozzá tartozó széket visszük át a nappaliba, helyükre kerül a kiságy és a pelenkázó. Gyakorló anyaként az mondhatom, a kanapé ezerszer hasznosabb a babaszobában, mint egy fotel, mert már szoptatni is kényelmesebb így, sőt aludni is lehet ott (betegség, stb.).

De mi lesz a stílussal? Örömmel jelentem: össze lehet válogatni olyan bútorokat és kiegészítőket, amik kis változással kiválóan alkalmasak mindkét szerepre. És végre a mi babaszobánk nem lesz olyan unalmas tucatcukiság! Mindössze meleg színű, természetes anyagból készült darabokat választottunk, amit majd a dekoráció, a játékok, a gyerekkönyvek visznek el a kívánt irányba!

Tehát ilyen lenne a szoba dolgozó-vendég funkciókkal:

Minden darab IKEA: kétajtós valódi fa szekrény, IVAR fenyő polcok, kinyitható kanapé, ami alaphelyzetben is megfelelő az alváshoz, keleti szőnyeg, 120×60-as iróasztal, vászon jellegű, diszkréten mintás függöny. A fő dekoráció egy viszonylag olcsó világtérképes falmatrica (a képen fekete alapon fehér betűkkel, ehhez a szobához viszont mindenképpen fehér falak, így fekete matrica lenne való).  A falmatrica valóban nagy méretben (200×110 centi) a kanapéval szemközti hosszú, bútorozatlan falat díszítheti. Így lesz egy kellemes, vidám helyiség, ahol dolgozni is jól esik, de egy vendégnek is teljes nyugalmat biztosít, ráadásul besegít a tárolásba.

Hogy lesz ebből babaszoba? Egy helyes tapéta bevetésével, mit szólnátok egy baglyoshoz? Bőven elég egy tekercs, a babaágy-pelenkázó fölé, vagy a kanapé mögé. Ha zavar minket a térképes dekor, akkor azt pedig egyedi falmatricával pótolhatjuk.

Központi világításnak lehetőleg fehér/fémszínű spotlámpát vennék, LED izzókkal, minimum 5 égővel, amik a szoba egyes részeit világítják meg (ruhásszekrény, kanapé, dekoráció, stb.) és természetesen hosszanti irányba kerül elhelyezésre. Szerencsés ha sínes rendszerű, így teljesen függetleníteni tudjuk magunkat a csillár pontos helyétől. A kiegészítő fali / asztali / állólámpa gondoskodik a helyi világításról.

A dekorációt pedig helyezhetjük egy hosszú lebegő polcra a kanapé fölé.

Mivel a berendezést hosszú távra és több funkcióra is választjuk, érdemes jobb minőségű, karakteresebb bútorokat választani. Mindenképpen kerüljük a panelfeelinget!

Végül néhány jobban sikerült példa keskeny szobák berendezésére:

Következik a hálószoba!

Neked is lenne kérdésed? Szívesen olvasnál többet lakberendezési témákban? Csatlakozz a Facebookon! Írj: lakasszabo@gmail.com

Tovább a blogra »