Biztos mindenkinek már a könyökén jön ki az az ingatlanos közhely, hogy a vevő az első x másodpercben / percben eldönti, hogy van-e nála esélye az ingatlannak.
Nekem pl. nagyon dobogna a szívem, ha ez a látvány fogadna egy háznál! Kép forrása: Otthon Vidéken
De vajon hol szerzi a vevő az első benyomást?
Az úton, ahogy jön megnézni a lakást? Bizonyára sokakat csak jó nevelésük akadályoz abban, hogy vissza ne forduljanak már út közben is. Mert sokkal messzebb van a lakás, mint ami nekik belefér, mert barátságtalan környéken kell keresztül menni.
Mit tehetünk ezügyben?
Először is ne ámítsuk az érdeklődőket sem a hirdetésben, sem utána telefonon. Ne szépítsük a valóságot, mondjuk meg, hogy a vonat 36 perc, x megálló lesz nekik, autóval pedig normál körülmények között fél óra az út, de csúcsforgalomban bizony ez felmegy bő 15 perccel. Nagyon pontos eligazítást adjunk, hogy könnyen odataláljanak. Kínos, mikor távolság bő 20 perccel tűnik többnek, mert ott tévelyegtek a környéken! Ha van több lehetőség is a megközelítésre, akkor válasszuk azt, ami kellemes első benyomást fog tenni, akkor is, ha pár perccel hosszabb az út!
Milyen az utca, a környék? Valószínüleg sokan vagyunk így ezzel, hogy mikor lakást, házat kerestünk, bementünk az utcába és az ingatlan már félig nyert is. Mert azt mondjuk, hogy igen, én ide szeretnék hazajönni! Ahogy ennek az ellenkezője is igaz. Sajnos ezekkel a körülményekkel kapcsolatban tehetetlenek vagyunk: kóbor kutya járt az utcán, az érdeklődők a legbunkóbb szomszéddal futottak össze a lift előtt.
Viszont az előnyös tulajdonságokat domborítsuk ki. Tudom én, hogy nehéz kenyér az ingatlan-szakma, mert ha a hirdetésből pontosan beazonosítható az eladó lakás vagy ház, akkor pont a komolyabb érdeklődők fognak azonnal kimenni a címre és a tulajdonossal egyezkedni. Ezzel együtt elképesztő, hogy még a magas presztízsű környékeken sincs a hirdetésekben fotó az utcáról és a környékről, noha pont ezekért a dolgokért hajlandók a vevők magasabb árat adni egy akár átlagos lakásért is.
Ha gyermekes családok a célcsoportunk és van ilyen a közvetlen környéken, mindig rakjunk ki fotót, ez szinte már el is adja a lakást.
Ez mondjuk Amerika, de számtalan ennél akár hangulatosabb utcában is jártam itthon, de mi nem is próbáljuk ezzel eladni a lakást.
Aki hajlandó megadni a pasaréti árat, az ezért a környezetért teszi. Tegyünk be fényképet a hirdetésbe a környékről!
Ezért költöznénk kertvárosba: zöld környezet, nincsenek autók.
A ház. Más a helyzet, ha a saját házunkat áruljuk, és akkor is, ha egy társasházban, nagy bérházban adunk el lakást.
A saját házat kötelező lefotózni. Ha vonzó és jó állapotú kívül, rendezett a kerítés, szép a kert, nyert ügyünk van. Ha problémás a helyzet, akkor mindenképpen tegyünk meg a fotózással mindent: legyen napsütés, példás rend.
Persze, ilyen ház ritkán fogadja az érdeklődőt, de ha véletlenül ilyet adnánk el, nehogy a belső lerobbant képekkel sokkoljuk az érdeklődőket! Külső képek, alaprajz, felújítandó állapot.
Így sem rossz, hát még akkor milyen szép lenne, ha a parkoló autók nélkül készült volna a kép! Már-már egy másik korban képzelhetnénk magunkat!
Arányos, régi ház, vajon mi lehet belül?
Hatalmas ház, nagyon jó áron, lenyűgöző méretek, kellemes kinézet.
Aki polgári villát akar felújítani pont ez szeretné látni: a csiszolatlan gyémánt!
Göd legjobb részén jó méretű, közepes állapotú ház, gyönyörű kertben. Látszik, hogy a tulajdonosok szerették, szép otthon lehet még belőle.
Ha lakást adunk el és szép a társasház, mindenképpen készítsünk fotót, akkor is, ha ez nem egyszerű (5 emeletes bérpalotát szűk utcában nem tudunk lefotózni, de ilyenkor tegyük fel a házról szép részleteket). Ha pedig rossz a helyzet, a társasház felújítandó, akkor azt írjuk bele a hirdetésbe és legyünk reálisak az árral. Képet ne tegyünk ki.
A bejárat, a lépcsőház. Egyik kedves barátnőm számára ez például kulcskérdés, bár az ő szűrőjén ebből a szempontból is csak az új építésű ingatlanok mennek át.
Ha a társasházi lakásunkat áruljuk, vegyünk erőt magunkon és a közös lépcsőházban tegyünk kicsit rendet, akkor is, ha ez nem a mi dolgunk. Első a tisztaság, de legalább ilyen ütős lehet a szag is! Nehogy hipóval mossunk fel, ha érdeklődőket várunk szellőztessük ki a lépcsőházban is az olajszagot. Teremtsünk európai állapotokat a kukák környékén!
Bár a gangos ház nem feltétlenül népszerű, azért ennek van hangulata!
Hát ez az a lépcsőház, ahol a hozzám hasonló megszállottak máris elvesztek! Az más kérdés, hogy egy 50 milliós lakáshoz, egy ilyen lépcsőházról hogyan lehet ilyen ócska, homályos képet felrakni a hirdetésbe?
A kert.
Ha kertes házat adunk el, ráadásul kertvárosban, akkor nagyon fontos, hogy kellemes, rendezett, parkszerű legyen az összkép. Nyíló virágok, zöld, gondozott fű, stb.
A városi kiköltöző azért akar kertes házat, hogy zöld környezetben, egy nyugágyban fekve, limonádét / kávét / pohár bort kortyolgatva olvassa el az újságot, vagy ölében a laptoppal nyaralva dolgozgasson.
Bár ez persze illúzió, mert a szép kert vagy sok munkát, vagy kertészt igényel, de az első benyomás azért szóljon az álmokról.
Vagyis: vegyünk párezer forintért virágokat, locsoljuk és nyírjuk a füvet, ha eddig még soha nem is fogtunk kapát a kezünkbe, most szedjük ki a gazt, ahol szükséges terítsünk le aprított fakérget, kavicsot, murvát. Ha szükséges fessük le a kerítést, illetve ha nagyon gáz a helyzet, cseréljük a legolcsóbb, de jó állapotú drótkerítésre.
Szép kert – a törpét leszámítva – és ilyenből sok van itthon is.
Ismét egy olyan részlet, ami meggyőző egy gyerekes családnak.
Mennyit számít néhány olcsó virág!
Első benyomás a lakásban:
Ismét közhely, az előszoba. Valóban kulcskérdés. Jó fény, példás rend, ne legyenek cipők elöl (szag!), csak néhány kabát lógjon lazán a fogasokon. Nem árt néhány kellemes kép, tükör, óra. Ha véletlenül azt várjuk a látogatóktól, hogy vegyék le a cipőt (én nem kérnék ilyet, inkább felmosnék utánuk), akkor mindenképpen legyen szék!
Nem hazai, nem is életszerű, de szép. Forrás: Vidéki Otthon
A tobozokkal, gyertyadekorral ne törjük magunkat, bátran hagyjunk elöl néhány számlát, kulcsot, sapkát. Csak reálisan.
Képek forrása: Térformáló
Ismét egy olyan részlet, ami sokakat elkápráztat! Bár a profi fotós igen gyenge munkát végzett: hogy lehet egy ilyen házzal műanyag székeket és ócska kanapét fotózni? Ki sem látszik az értékes padlóburkolat.
Állítólag az ingatlanosok nagyon tudják, hogy a lakáson, házon belül hogyan kell vezetni a túrát, azaz legyen jó első benyomás, és valami csavar még a végére is, amit az érdeklődő magával visz:
Terasz egy pasaréti lakáshoz
Hazai példa, Wein Krisztina és Weinber Anita lakberendezők. Tökéletes, ki tudna ilyen hangulatnak ellenállni? Ha lenne csekkfüzet, már elő is vennénk!
És végül egy fontos tanács:
Ha mi vagyunk az eladók, tegyünk meg mindent, hogy rabul ejtő legyen az első benyomás!
Ha viszont mi vagyunk a vevők, ráadásul szűkös büdzsével, akkor lássunk túl a részleteken és koncentráljunk a lényegre: az előszobát, kertet, teraszt majd kicsinosítjuk, a bort pedig úgyis nekünk kell majd behűtve az asztalra tenni!
Berendezési ötletek azoknak, akik nem nyerték meg a lottón a telitalálatost, akiknek fontos, hogy az otthonuk közösségi tér legyen, ráadásul még az unokáik unokái is jó körülmények között lakhassanak.
Nem vagyok építész, lakberendező, ingatlanügynök. Csak keresem az igazit. Sosem a tökéletest, hanem azt, ami tökéletes lehet. Szerelem, ha nem is első látásra.
Kommentek
Kommenteléshez kérlek, jelentkezz be: