Öt éves koromtól több mint 30 évig laktam úgy Óbudán, hogy biztos voltam abban: én innen soha nem költözöm el, legalábbis az irányítószámom első három számjegye biztosan 103 lesz.

Több kedvenc helyem is volt, kezdve a Fő térrel, itt laktunk először, egy tízemeletes panelban, de ez nem zavart, hiszen az ablakból pont ez láttam:

Az abszolút favorit, a Kiscelli-Viador-San Marco-Szőlő utca által határolt területet, a “régi Óbuda”. Barátaim nem kis derültségére sikerült itt egy olyan költözést végrehajtani, ahol a költöztetők nem sok kilométert számolhattak, mert a két kapu között max. 100 méter lehetett.

Az ilyen kilátás nagyon kedvemre való volt: 10 percre a belvárostól és zöldövezetben érzi magát az ember!

Tipikus óbudai belső udvar. El tudom képzelni, nálunk boldogabb országokban micsoda városi oázisok alakulnának ilyen helyeken!

Az sem mellékes, hogy erről a környékről pár perc alatt akár itt is lehetünk:

A Római parton pedig szerintem Budapest egyik legszebb részén sétálhatunk, és itt most elsősorban nem is a Dunapartra, hanem a platánsorokkal szegélyezett utcákra gondolok, ahol elképesztő régi villákat lehet látni!

És akkor a heti csemege: kivételesen egy új lakás, belső Óbudán. (Update: a lakás megtalálta boldog új tulajdonosát.)

Mindent tud, ami miatt olyan nagyon szerettem ezt a helyet: hangulatos utca, pár lépésre a tömegközlekedéstől, a hegyektől, kávéházaktól, gyönyörű kilátás az erkélyről. Maga a lakás is makulátlan, kellemes tetőtérben (liftes ház) 3 szoba, egyterű amerikai konyha és két remek hálószoba. Igényes burkolatok, beépített bútorok, önálló dupla garázs.

Kinek ajánlanám?

• Fiatal pároknak, házasoknak, kettesben, vagy akár két gyerekig is tökéletes!
• Egyedülállóknak, akiknek szüksége van dolgozó vagy vendégszobára.
• Házaspároknak, akiknek már kirepültek a gyerekei.

Szerencsés lesz, aki végül elviszi!

És hogy miért beszélek akkor Óbudáról múlt időben? Mert Szabó úr nem bírta a lakásokat. Neki tér kell. Abból pedig több akadt vidéken.