Lakjunk jól!

Egy CSOK és más semmi?

Biztos sokan vannak, akiknek pont ez a CSOK hiányzik a boldogsághoz. Mivel azonban egy olyan intézkedésről beszélünk, ami igen jelentős állami forrásbevonással jár, ráadásul volumenét tekintve átrendezheti a hazai lakáspiacot, sokan érintettek.  Mert ugye nem csak lakberendezési szempontból tekintünk fényesebb tájak felé, hanem jó adófizetőként arra is érzékenyek vagyunk (nagyobb múltú demokráciák állampolgáraihoz hasonlóan), hogy az állami újraelosztás egyrészt igazságos-e – az részesül más pénzéből, aki arra rászorul -, másrészt értéket hoz-e létre?

Teljesen egyetértek azzal, hogy a demográfiai helyzet kezelése a legfontosabb kérdés ma Európában. Még a környezet védelmét is utcahosszal megelőzi. Ha jót akarunk a gyerekeinknek – meg magunknak – akkor egy olyan világot építünk, amiben az életminőséget illetően több évtizeddel előre is vannak élhető, boldogító perspektíváink – nem dél-amerikai módszerekkel, ahol egy ultragazdag kisebbség a nagyon szegény többséggel szemben fals jólétben él, magas kerítésekkel körbevett, őrzött lakóparkokban. Ebből a szempontból kulcskérdés, hogy azok a fiatalok, akik felelős családmodellben gondolkoznak, időben gyermekeket vállaljanak.  Tehát a családalapítás szempontjából aktív éveket ne a minimális egzisztencia megszerzésével kelljen eltölteni, és erre valóban indokolt állami forrásokat költeni.

ma ilyen egy családi fotó

ma sokszor ilyen egy családi fotó

DSC09486

hátha éppen az állami segítség hiányzik ahhoz, hogy ilyen lehessen?

Támogatja-e a CSOK ezt a törekvést? Gyors leszek: szerintem nem.

Mi nem tetszik?

  • A rendszer túlzott mértékben a 3 gyerekes családmodellt preferálja. Szerintem szuper lenne a helyzet, ha sokan szülnének két gyereket.
  • A CSOK teljes összege csak új lakásra igényelhető, pedig aki ma Magyarországon új lakást vagy házat épít, újszerűt vásárol az nem rászoruló.
  • A hatalmas állami beavatkozás és az ahhoz kapcsolódó szabályozás nem járul hozzá a lakáshelyzet minőségi javításához.

Miközben a hazai lakáspiac 21. századira frissítése jogos társadalmi igény, ráadásul csaknem olyan jól pörgethetné az építőipart (azaz a gazdaságot), mint az újak építése. Az a perspektíva, hogy városrészek újuljanak meg, nem csak annak nyereség, aki a CSOKot kapja, hanem valamennyiünknek.

Hány gyerekünk legyen, hogy család legyünk?

Mondhatni annyi, amennyit szeretetben fel tudunk nevelni. Ma sokszor az a cél, hogy szülessen gyerek. Hogy megszülessen a második. A harmadik nekem kicsit nagy ugrásnak tűnik, úgy társadalmi szinten. Kicsit jobbnak tartanám, ha arányosan járna a gyerekek után a támogatás, nem pedig valójában csak három gyerektől. Ahogy kb. a családi adókedvezmény is így lenne igazságos (végülis extra autó is csak a negyediktől kell, nem?). De mondjuk a 4-12-20 millió (vagy akár 3-10-20) az 1, 2 és 3 gyerek után már olyan megközelítés lenne, amivel szerintem kibékülhetnénk! Ráadásul a bátraké és fiataloké a szerencse, hiszen 40 éves kor alatt előre is lehet nagy családot vállalni!

2.1.15_BlairFamily-5198

design mom

family_stock_500_2

Novogratz_TG_04_603_web

the novogratz

A hazai társadalmi és gazdasági helyzet nem ilyen CSOKért kiált!

El kellene végre dönteni:

  • Szociális támogatást nyújtunk?
  • Megadjuk a gyermekvállalás lehetőségét azoknak, akiknek például a méltányolható lakásra nincsen saját forrásuk?
  • Vagy javítjuk a hazai lakáshelyzetet?
  • Fellendítjük az építőipart, meg pörgetjük a gazdaságot?

Valamennyi nemes cél, de úgy tűnik, aki sokat markol, végül keveset fog. Az All in One nem minden esetben tuti módszer.

Valamikor a kétezres évek elején az volt vélemény, hogy évi 40 000 új lakásnak/háznak kell épülnie ahhoz, hogy a hazai lakásállomány megújuljon. Ezzel a kijelentéssel nem is vitatkoznék, mert nem értek hozzá, viszont  ha körbenézünk a saját “házunk táján”, akkor nehezen látjuk, hogy vajon hol lehetne itt házat építeni? Vagy társasházat? Biztos akad sok lehetőség persze belterületen is, ám ki tudja megfinanszírozni azokat a telkeket? Valószínűleg nem azok, akik rászorulnak arra, hogy a mi adóforintjainkat az  ő lakásteremtésükre fordítsuk. A zöldmezős beruházások iszonyatos eredményeitől már ma is szenvedünk: százezrek utaznak napi 60-80 kilométert munkába, ezzel a saját értékes idejüket veszítik el, szennyezik a környezetet, stb. És akkor még hol az infrastruktúra: közlekedés, orvosi ellátás, oktatás, közösségi terek?

Ha csak úgy simán ingatlant keresünk szomorú kép tárul a szemünk elé.  Klassz helyeken lepusztult régi lakások, a saját szűkös lehetőségeinkből is nehezen elérhetőeknél pedig a falaktól kellene mindent újra kezdeni – de miből? Új lakást olcsón esetleg olyan helyeken találunk, ahol munka alig, vagy a közszolgáltatások nagyon távol vannak jogos igényeinktől.

Ha megnézzük a mi szüleink még hogyan csinálták, hát úgy, hogy lakótelepeken laktunk és akkoriban (1970-1990) nem is volt ez annyira gáz: 2-3 szoba, legtöbbször parkosított környezet, közelben bölcsőde, óvoda, iskola, mindez tömegközlekedéssel jól megközelíthető helyeken (lásd Óbuda, Vizafogó, Őrmező, Pók utca, Zugló). Vagyis akinek sovány volt a kerete, szerényre vette a figurát.

Nem mindenki próbál csalni!

A legrémesebb dolog ebben az országban, hogy minden szabályozást úgy építünk ki, hogy kivédjük a csalás és korrupció lehetőségét – hiszen úgyis mindenki azzal fog próbálkozni. Ez borzalmas.  (Mi pl. azért fizetünk irgalmatlan törlesztőrészletet a lakáshitelünkért, mert családon belül vásároltunk 2007-ben, ergo “büntetőhitelt” kellett felvenni, mert a családon belüli vásárlás az ugye alapból kamu. Akinek volt már családtagok között hányadokban megosztott ingatlana, az tudja, hogy a közös lónak tényleg túrós a háta, szóval a bolondokházát csak kivásárlással lehet elkerülni…) Tehát arra építjük fel a rendszert, hogy úgyis visszaélés lesz,  ezért is hagyjuk ezt a “megvettük, felújítjuk” témát. Pedig a lakás nem szervezetfejlesztési tanácsadás, amit így is, meg úgy is lehet érteni. Van egy kiinduló állapot, meg egy eredmény. Fényképezőgép. Ingatlanbecslő: ilyen volt, ilyen lett. Számlák. Energiahatékonysági felmérés: ilyen volt, ilyen lett.

Hol a fejlesztő szemlélet?

Járunk a világban, és irigykedünk. Mondjuk elmegyünk Bécsbe, jár a tömegközlekedés, sok a zöld, jókedvűek az emberek. Alapvetően rend van. Kicsit németes, nekünk esetleg nem eléggé gemütlich, de azért irigykedni tudunk. Prága is működik. Rend is van, még a belvárostól kifelé is, ott meg nagyon. Hogy a nagyágyúkról, mint pl. Koppenhága ne is beszéljünk. Mi itt sóhajtozunk, hogy ki kellene találni Budapestet! Hogy a megrögzött aszfaltbetyár családokon túl, más is szívesen tudjon gyerekekkel ott élni, és ne kelljen napi vándorlások árán élhető helyre menekülni. (Megrögzött óbudai vagyok, 10 évvel ezelőtt el nem tudtam képzelni, hogy az irányítószámunk ne 103-mal kezdődjön. De gyerekekkel már kösz, nem. Parkoló autók közt, zajban-forgalomban egy-két zöldebb szigettel, ahol ideges budapestiek legeltetik tömegben a gyerekeiket. Szóval elmenekültünk, pedig pl. Óbudán minden adott lenne az élhető városhoz.)

Ezt a pénzt, amit az állam most CSOKra nyújt, egy komplex program, koncepció mentén akár hasznosan is el lehetne költeni!

Panelprogram

Szerintem van szamárlétra az ingatlanpiacon, mondjuk a panel az alsó fokok egyike. Sok fiatal már akkor is nagyon boldog lenne, ha meg tudna venni egy középtávon használható lakást úgy, hogy ne kelljen a lehetőségei fölött részleteket fizetni. Örülne, ha a szerény induláshoz segítséget kapna. Óbudán jó példát láttunk arra, hogy lehet komplett egységként kezelni egy hatalmas panel  házsort, ilyen lett a Faluház. Hasonló szuper kezdeményezéseket lehetne fiatal családoknak kialakítani: közelben intézmények, két szoba, két gyerek, három szoba, három gyerek, játszótér, sportpálya a ház előtt, napelem a tetőre, korszerű fűtés, alacsony számlák.

Faluház Óbudán

Faluház Óbudán

Mert a panel lehet nagyon is kellemes megoldás: itt, itt és itt!

háló-nappali-600x337

DSC_00161-600x398

Tucatházak?

Azt gondolom, hogy csak nálunk divat az önmegvalósítás az építészetben. Az utcakép máshol szent dolog, tehát nem abban egyéniség az ember, hogy valami különlegességgel örvendezteti meg a szomszédokat és az arra járókat.

303976_angol-házak-piros-tégla-égbolt-ház

Colshaw_Green_Road,_Chadderton

Lake evalyn 1

Tehát én személy szerint a típustervekben semmi rosszat nem látnék, ha azok igényes, kívül tetszetős, belül okos lakások lennének.

06052_Devecser_TEK

dececser-4

800-4j8h1t-haz1

n17799-lead-800-sr13gy-haz2

(Fenti házak: Devecser és Tisza part)

Korszerű, energiatakarékos, értékálló – nem úri huncutság

A legrosszabb, ami történhet, hogy állami támogatással pocsék lakások épülnek. Buták, rosszak, tákolmányok. Ahol a tulajdonosok fel akarják venni a jelentős összeget, aztán a sebtiben felhúzott “új” otthonon túladva, vennének valami olyat, amire valójában szükségük van. Vagy nem ilyen tudatosak, csak éppen kiderül, hogy a jó munkához idő kell. És a hazai új építésű már régóta a rövid garanciával és gyors esztétikai és minőségi elavulással rokonértelmű  – tisztelet a kevés kivételnek. Hallottam olyat, hogy lehet meglévő házhoz tetőteret beépíteni, ha van önálló megközelítés. Képzeljük el az utcaképet az új lépcsőkkel…

Borzalmasnak látom, hogy itthon nem téma a környezetvédelem. Hogy megengedjük magunknak – személyesen vagy állami szinten azt a luxust, hogy megújuló helyett drága energiát használunk. Hogy nem látjuk: nálunk sokkal gazdagabb országok, sokkal gazdagabb polgárai úgy látják: energia szempontjából függetlenné kell válni? Mégpedig úgy, hogy majd az unokáink is láthassák. Vidéken lassan már az ablakot nem lehet kinyitni télen, mert a fafüst sem kellemes, de a fekete iszonyat ami a kéményeken kiszáll, az bizony nem magánügy.

Tehát ha legalább a támogatások egy részét ahhoz kötnék, hogy az épülő lakások korszerűek legyenek, én már boldog lennék. Ha eldönthetnéd: csinálsz egy átlagos tömeglakást x millió forintért, vagy ellenőrzötten korszerűt x+5 millióért, akkor mindenki jobban járna. Igaz, hogy talán nem a legrövidebb távon, de a házakat nem az unokáinknak is építjük?

Passzívan!

Épülhetnének az angyalföldi passzívházhoz hasonló CSOK házak, azaz fokozottan energiatakarékos, 2+2 fél szobás, közösségi terekkel jól felszerelt, 70-80 négyzetméter körüli lakások, kertes, játszóteres társasházban, ahol lakásonként egy autó parkolását is megoldják és gondolnak a tárolásra. Mindez olyan, akár rehabilitációs környéken, ahol van iskola, óvoda, és a környék fiatalítása pont kívánatos.  Vagyis az állam a pénzt nem a családoknak, hanem az építőnek adja, a vásárló pedig a feltételeknek megfelelő fiatal család lehet. De épült Zuglóban is passzív társasház, szóval példák akadnak!

100lakasosss

204-001_7CE606CD04055665009AA51FDF6DD82F4A428779-nol

berelheto_a100lakasos_passzivhaz_lakas

gr100lak7

berelheto_a100lakasos_passzivhaz_lakas3

eszfoto

passzivhaz_tervezo_kepzes_2015

Persze van ennek az irányzatnak vidéki változata is: az energiahatékony sorház! Nem kell hozzá nagy terület, szerény lakásbelsővel is kialakítható, és sokáig kívánatos marad!

495f0430316341.560576ba1a610

Dunakeszi, passzív sorház

af7d0230316345.56057655b221b 1ee41330316347.560576b8d007e

További okos kisebb házak itt!

013-family-house-jrkvc-600x401

sektion-600x417

Te mit gondolsz? CSOKosoknak áll a világ?

Kommentek

(A komment nem tartalmazhat linket)
  1. Katalin Markovics says: (előzmény @Lakjunk jól)

    T. Szerző!
    Továbbra is átgondolnám a kvázi kijelentését! A Halat (!) az almával összehasonlítani nagy dőreség, pláne, ha a környezet “nem-megfelelőssége” a gyermekvállalásban éppen az egyik, ha nem a legfontosabb visszatartó erő!
    Mert mi a környezet? Beleértve a “pártpolitikát”, bizony, el lehet gondolkodni annak – akár – visszatartó avagy elrettentő hatásától!
    Nekem “megy ez” pártpolitika nélkül is! Legyen az oktatás, egészségügy, avagy a természet sok “baja”!
    Ha figyelembe veszem, hogy az kb. 600 e “hitehagyott” nem jön vissza, mert élni nem jó itthon, minden CSOK csak egy kis rétegnek, pár emberkének segít, hiszen a családalapító korosztály hagyja el országunkat!
    S a természet, a dicső természet itthon szintúgy nem húzóerő!
    Soroljam még, miért nem lehet úgy, önmagában CSOK-olni?

  2. Azt gondolom, hogy fontossági sorrendet teszünk az életünkben, ez nem jelent egyet azzal, hogy összekeverjük az almát a körtével. Ha az embernek születnek gyerekei, különösen érzékeny lesz a környezet védelmére, mert azt akarja, hogy az unokái is egészséges világban élhessenek. Gondolom nem szokta olvasni a blogot, mert ha igen, tudná: sokszor van szó a környezetünk tiszteletéről, sajnos sok más hasonló oldalon azt látom, hogy a lakásunk szépítése durva fogyasztói magatartással jár (tárgyak szerzése trendek szerint, dől a festék literszám, mert más lett a divat, stb). Ám arról, hogy a gyerekvállalást gondolom a legfontosabbnak, most írtam először.

  3. Katalin Markovics says:

    Kedves Szerző!
    Nem szándékom vitatkozni magával, de az első mondatait meggondolnám, úgy, még egyszer! Idézem Önt: “…Teljesen egyetértek azzal, hogy a demográfiai helyzet kezelése a legfontosabb kérdés ma Európában. Még a környezet védelmét is utcahosszal megelőzi. …” Szóval az almát a hallal összehasonlítani és sorolást tenni közzéjük, nagy felelőtlenség és csacskaság! Én legalább is pozitív környezet esetén vállalnék be – Ön helyében – családot! A magam nevében már nem nyilatkoznék! engedje meg, mint 3 gyerekes, immár 5 unokás nagymamaként és – mint közreadó! – nagypapaként


Kommenteléshez kérlek, jelentkezz be:

| Regisztráció


Üdvözlünk a Cafeblogon! Belépés Regisztráció Tovább a NLCafé oldalra!