Szóval idén úgy jártam, hogy kevélyen nemet mondtam húgom kedves ajánlatára, miszerint az eddigi sok-sok év gyakorlatához hasonlóan, idén is csinál nekünk adventi koszorút. Nem mintha én valaha is jeleskedtem volna ilyesmiben, de megállapítottam, hogy más “iskola” hívei vagyunk, és az általa készített és díszített koszorú minden szépsége ellenére, mégsem olyan, mint amilyet én szeretnék. Mert én valami nagyon egyszerűt szeretnék, ami híján van a sok fényes, cukros bigyónak, amit ragasztópisztollyal tömött fürtökbe rögzítenek – amúgy meggyújthatatlan – adventi koszorúkra (az övé azért égésbiztos volt). Mi egy minél természetesebb koszorút szerettünk volna, borostyánnal, egyszerű gyertyákkal, díszek nélkül.

Aztán vészesen közeledett advent első napja (szombat este lehet az első gyertyát gyújtani). És bár gyorspostával (anyukám) húgom kedvesen kiküldött minden hozzávalót, gyertya nem volt az egységcsomagban, mert arra is kijelentettem, hogy én pont tudom milyet szeretnék – és tényleg tudom, vastag, hófehér gyertyát, ami nem csöpög, mert a gyerekek szerteszét fújják a viaszt. És nem hiszitek el, nem kaptam gyertyát. Vagy különböző méretűeket lehet kapni, vagy rajta van egy szám, illetve szarvas valami csicsás módon, vagy vajszínű, vagy vaníliaillatú. Ma jártam a legközelebb a megoldáshoz a KIK-ben, találtam 3!!! tökéletes fehér gyertyát. Már elmagyaráztam a gyerekeknek, hogy sajnos idén így jártunk, majd gyújtunk ma mécsest, mert Kedvenc Otthon Notti posztolt egy ötletet: a Tiger Shopban(?) minden árnyalat és méret van, holnap ebédszünetben még meg el is ugorhattam volna érte.

Aztán szembejött velem a saját tavalyi posztom, amiben kedves olvasók csodás adventi munkáit szedtem össze, és ott megláttam őt:

Kedves Edina, ezúton is köszönöm az ötletet, mert innen már csak 10 perc volt eljutni ide, ráadásul a gyerekekkel közösen. Toboz és borostyán a kertből, pohár a szekrényből (vastag falú kell, mert a csodás vörösboros poharaim annyira vékonyak, hogy azok szerintem még egy mécsestől is megpattanhatnak), gesztenye Julcsikám készletéből, a fahéj a húgomtól érkezett. (Bocs a képek minőségéért, én most elvileg a férjem iszonyatos határidős munkáján dolgozom, semmi blogolás, meg dekorálás…)

Egyrészt teljesen olyan, mint amilyet szerettünk volna, és ma este meg is tudjuk gyújtani az elsőt mécsest. Tehát olyan nincs, hogy reménytelen:)

Jó, hogy senki nem siet,
lassú este lett,
gyertyafényben itt ülök
én is veletek,

szemünk egymást tükrözi,
fény a közepe,
beszélgetős vacsora –
nincs vége sose.

Ünnep lett a pillanat,
kis láng-hozta fény –
legyen gyertya máskor is az
asztal közepén!

Szabó T. Anna