Lakjunk jól!

Nem kell mindig dekorálni!

A minap kevéssé méltató szavak kíséretében kitettem a blog Facebook oldalára az IKEA fura hirdetését, miszerint itt az ősz, dekoráljunk erkélyt! Harcias olvasók teljes össztüzet indítottak, miszerint milyen dolog már az, hogy leszólom az IKEA-t(?), megkérdőjelezem a folytonos dekorálás létjogosultságát, meg egyáltalán leszólok olyan trendi dolgokat, mint erkélyparti pokrócokkal, télen.

Kapanyél

Kapanyél – ez pl. klassz. Már ha tényleg van időnk és szeretünk is kint ülni hidegben.

A probléma persze nem az erkély őszi felkészítése. Ha valaki városban lakik, kevesebb lehetősége van kimenni a természetbe jó levegőt szívni, esetleg betegség, idős kor miatt nem tudja elhagyni a lakást, a legklasszabb dolog lehet egy szépen kialakított erkély, ahová télen is ki lehet ülni és nézni az utcai történéseket.

A probléma az, ha úgy gondoljuk, csakis a tökéletes otthonnal leszünk igényes emberek. Hogy akkor vagyunk valakik, ha sokan csodálják a szép házunkat. Hogy követnünk kell a trendeket, ehhez be kell szereznünk a hozzávalókat. Már nem az otthonunk van értünk, hanem mi a lakásért, amit birtokolunk. (Egyik nap ismerősünk feltett egy videót: sokadik gyerekük első lépései, ahogy boldog mosollyal lépked apuka felé. És a kedves jelenet mellett azt láttam, hogy a nappali nem túl trendi. Ciki. Rám nézve.)

Félek, hogy a szép otthon iránti vágy? igény? túltolásában felelősségünk van nekünk, akik lakberendezési oldalakat írunk, ilyen tárgyban bombázzuk elérhetetlen “inspirációs” képekkel, ötletekkel, igényekkel az olvasókat. Vagy éppen azt mutatjuk, hogy mi mindig megújítunk, felújítunk, változtatunk valamit. De legalábbis tervezzük. Az mozgat, tudunk-e elég gyakran lerogyasztóan bámulatos saját képeket posztolni, hogy lássák, haladunk. Beszerzünk, megszerzünk, leütjük.

Apartment Therapy - szuper. Egy ilyen fal bő 20 ezer forint, kerettel, képekkel.

Apartment Therapy – szuper. Egy ilyen fal bő 20 ezer forint, kerettel, képekkel. Ha van otthon régi síléc.

100x megírtam már, de álljon itt ezredszer is, a lakás átalakítása két szempontból irtó drága buli: egyrészt az új bútorok, tárgyak, kiegészítők, festékek, kreatív kellékek sok pénzbe kerülnek, még akkor is, ha egyenként olcsók. A másik nagyon drága kincsünk, amit ezzel töltünk, az az időnk. A tervezgetés, ábrándozás, és ha eljutunk addig, a kialakítás.

Szerintem Átlagoséknak nincs pénzük arra, hogy állandóan a lakást fényesítsék. Beszerezzék a kincseket, tárolják, felújítsák. Maximum valaminek a kárára: elmarad a színház, a vakáció. (Szögezzük le, ezt a blogot Átlagos írja Átlagoséknak.)

De az anyagiaknál sokkal érdekesebbnek gondolom az időt. Nálunk az hét közben rohan: reggel 6 és este 9 között a legszigorúbb napirenddel fér csak bele a 2×8 óra iskola, és a 2×8 (hahaha) óra munka, a közlekedés, házimunka, készülés másnapra. Hétvégén is egyensúlyozunk: mennyi egyéni pihenés és közös program fér bele. Mi a férjemmel szívesen leengednénk ilyenkor, mint egy fáradt lufi, kicsit molyolnánk otthon, a gyerekek viszont még abban a korban vannak, hogy legszívesebben mindent velünk csinálnának. Mondanom sem kell, hogy a “fessük ki az előszobát” jellegű programok rajtam kívül mindenkit teljesen hidegen hagynak.

kép forrása: Boligliv Tele a pince átalakításra váró bútorral. Ötlet is lenne:)

kép forrása: Boligliv Tele a pincénk átalakításra váró bútorral. Ötlet is lenne. De ez nem jó program 4-ből 3 embernek.

Tavaly sok időt töltöttem a blogírással, az “inspirációk” gyűjtésével, és barátaim, ezt az időt a gyerekeimtől vettem el. Sokszor telt el úgy hétvége, hogy a szükséges körökön túl csak az anyukájuk hátát látták, ahogy blogot ír. Hétköznap az  éjszaka ment erre, és jött a másnapi fáradtság. Nem volt ez így jó. A blog hobbi. A lakás szépítése szintén. Egyik kedves barátom erre azt tanácsolta: mindig tudni kell mi a kötelesség, és mi a kedvtelés. Mi az, ami fontos, és mi az, ami jöjjön, ha belefér. A jó tanácsot érdemes megfogadni.

Design Mom

Design Mom

Mikor elkezdtem blogot írni éppen nyakig voltam egy nemzetközi projektben, ami a társadalmi felelősségünkről szólt. Sose csináljunk olyan projektet, amivel nem tudunk azonosulni – mindenesetre rám ez a projekt nagy hatással volt, és többek között ezért is kezdtem azzal foglalkozni, hogyan lakhatnánk szépen is meg jól is? A szép lakás nekem akkor lesz jó, ha egyben közösségi tér, és mindenképpen eleget tesz fenntarthatósági szempontoknak. Aligha hagyunk elfogadható ökológiai lábnyomot, ha trendeket követünk, ha a tárgyak folytonos beszerzése elengedhetetlen része a mindennapjainak. Mert mikor, kinek, minek, miből vásárolunk annyi izét a lakásba? Tényleg az a legfontosabb téma, hogy lóg-e új szerzemény valahol? Ezen törjük a fejünket egyfolytában? Aztán azzal töltjük a drága időt, hogy megvalósítsuk? És attól jobb lesz az életünk?

forrás: IKEA Egy ilyen teríték a karácsonyi asztalra tízezrekkel dobja a költségvetést.

forrás: IKEA

Életemben a legjobb otthonokat 1997 nyarán láttam, Hollandiában. Távoli rokonaink, és kiterjedt családjuk számos izgalmas házában és lakásában jártam: volt ott átalakított csűr, 1600-as években épült falusi ház, régi posta műteremlakássá átépítve. Tökéletesek voltak: egyszerűek, egyediek, stílusosak, szépek. Hosszú évek szeretete látszott rajtuk.

forrás: Home Adore

forrás: Home Adore

Érdemes akkor lakber blogot írni, vagy éppen olvasni? Írni akkor, ha az legalább az íróját szórakoztatja. Olvasni nekem öröm. Mert sok olyan lakberendezőt, bloggert ismertem meg virtuálisan, akik nagy hatással vannak arra, amit ma jó lakásnak gondolok. Mi ritkán invesztálunk az otthonunkba, de mikor megtesszük, fontos nekem, hogy biztos legyek abban, ez jó befektetés volt. A dekorálás nem érdekel. Az otthonteremtés annál inkább.

Kommentek

(A komment nem tartalmazhat linket)
  1. Hajnal170 says:

    Vannak olyan mondataid, amelyeket tanítani kellene.
    “A probléma az, ha úgy gondoljuk, csakis a tökéletes otthonnal leszünk igényes emberek. Hogy akkor vagyunk valakik, ha sokan csodálják a szép házunkat. Hogy követnünk kell a trendeket, ehhez be kell szereznünk a hozzávalókat. Már nem az otthonunk van értünk, hanem mi a lakásért, amit birtokolunk.”
    “… mindig tudni kell mi a kötelesség, és mi a kedvtelés. Mi az, ami fontos, és mi az, ami jöjjön, ha belefér.”

  2. Horváth Anikó says:

    Én, mi szeretjük az otthonunkat. Nem trendi, de mi jól érezzük magunkat benne. Mi veszünk bele ezt-azt, ha szembejön, s éppen van rá keret, mert így teljes számunkra, hogy gazdagítjuk. De ez nem erőszak, nem trendkövetés, legkevésbé az, ez szeretet. Mert ezek közt a tárgyak közt érezzük jól magunkat. Én figyelek lakberendezési oldalakat, blogokat, mert érdekel, nézőpontot ad. Néha rosszul vagyok attól amit látok, s elárulom a szívemet nagyon megmelengetik Böjtös Kinga lakásbemutatói (Vizitkártya). Ezek többnyire művészlakások, benne van az egyéniségük, talán ettől olyan kedvesek, egyediek. S van, akinél rettenetes igyekezetet látok, nem kevés kézügyességgel párosulva, eggyel van gondom a tárgykultúrája, attól rosszul vagyok. Viszont ez ő, ő ebben érzi jól magát. (Visszaolvastam magam, “rettenetes igyekezet”, hm? Azt hiszem ezt nem írtam el.)

  3. Erzsébet Nagyné Mészáros says:

    Minden szavaddal egyetértek! 🙂


Kommenteléshez kérlek, jelentkezz be:

| Regisztráció


Üdvözlünk a Cafeblogon! Belépés Regisztráció Tovább a NLCafé oldalra!