Lakjunk jól!

Bútorok újragondolva

A bútorfelújítós téma már kezd unalmassá válni, hiszen mindenki bútort újít fel. Az ördög azonban itt is a részletekben rejlik. Mivel bő két év blogolás után már megtanultam, hogy konkrét projektekről vagy jót vagy semmit, ezért általánosságban annyit tudnék elmondani: a felújítás, a rászánt idő, az anyagokra költött pénz legyen arányban a felújított darabbal.

Két nagyon fura irány rajzolódik ki:

1. Hitvány anyagból és rondán elkészített bútorból akarunk festékkel valami vintage/shabby különlegességet alkotni. Barátaim: nem lehet mindenből várat építeni. Attól, hogy a 25 éves rettentő formájú laminált dohányzóasztalt drága festékkel divatosan franciás színre mázolsz, csak kidobtál egy csomó pénzt az ablakon, és eltöltöttél vele egy csomó időt, de szép bútorod nem lett. Sajna a csúf laminált bútor nettó környezetszennyezés, mert igazából csak kidobni lehet őket lomtalanításnál, és még a megsemmisítése is bonyolult téma (mérgező anyagok, stb.). Persze, le lehet cserélni a lábát, a tetejét, díszlécet ragasztani, vagy éppen bemarni, de ha nem mi vagyunk ilyen ügyesek, akkor mire összeadjuk a munkadíj, anyag, festékek árát, akár vehettünk volna egy normális bútort is…

Vigyázat: nem minden laminált bútor vacak! Ott van az IKEA Malm sorozata, az Expedit/Kallax, a Lack. (Semmit sem utálok jobban, mint amikor ezeket a klassz, hétköznapi dizájndarabokat “vidékiesítik”…)

2. A másik nagyon-nagyon rossz irány, mikor értékes, antik bútornak esnek neki amatőr módon, és divatosan antik, vagy éppen rikító színekkel, a kötelező körök betartása nélkül (szerkezeti felújítás, stb.) csúnyán lefestik, majd az amatőr munkát leplezendő ragacsosra kenik sötét viasszal, cipőpasztával, stb. Ez rettenetes. Amúgy is olyan kevés nálunk az igazán értékes holmi, a meglévőkre vigyázni kellene.

És akkor mi lenne a jó irány? Például ha a viseletes, elhasználódott, valódi értéket nem képviselő, de anyagában, formájában még jó potenciált rejtő darabokat álmodunk újra.

Ilyenek lehetnek a 60-as években készült “Varia” bútorok, némelyik nagyon is trendi formával bír!

varia1

Például így újult meg az asztalom, sőt a gyerekszobai nagy komód is:

asztal

A komódot eddig még azért nem mutattam, mert változni fog: a két ajtó helyén két nagy fiók lesz – biztos ettől sokkal nagyobb rend lesz a szobában… Plusz a teteje nem tetszik, az antikolt fenyő egyáltalán nem illik a gyerekszobába. Mivel ebből a bútorból még bőven van a pincénkben, ez valódi újrahasznosítás volt!

komód_beforafter

A színét a tapétához illesztettük, illetve akartunk egy rajzolható táblát a szobába, ezért a kékesszürke részletek mellett a két ragyogóra lakkozott ajtóból táblafestékes kreatív felület lett:

tapéta

10543388_697419336972140_640483462_n

Szintén felújításért kiáltanak a 90-es évek slágerdarabjai, a vidékies, lakkozott, cikin sárgás fenyőbútorok.

56256157_3_644x461_fenyobutor-szekreny-komod-polc

Aztán értő kezekben ilyesmi lehet belőlük! Vagyis egy formás, vidékies szekrény reményében ne valódi ónémet szépséget, hanem egy vacak fenyőszekrényt “áldozzunk be”:

fenyo_after

Mert ne csak álmodozzunk egy romantikus szoba után, hanem egy jó bútorfelújítással a miénk is lehet:

1888757_10152886665327107_5876422074477867222_n

OB-timi_virágos

De ide sorolhatóak az amúgy értéktelen, antik jellegű darabok is, amik viszont formára nagyon is izgalmasak lehetnek!

komód2

komod2_after

kiskomod-600x450

greek-600x441

Ebben a témában is egy saját🙂

óras_before

IMGP3239

Vikiék panellakásának gyerekszobájában szintén találunk egy kiváló példát arra, hogyan lehet a régiből nagyon is mai:

viki

Vagy a Bonanza bútorok, amikhez fillérekért lehet hozzájutni:

forrás: nemiskacat.hu

forrás: nemiskacat.hu

szombathelyi majdnem passzívház fedett teraszán is jól mutat!

szombathelyi majdnem passzívház fedett teraszán is jól mutat!

Persze nem csak “antikosítani’ lehet bútorokat, hanem éppen az új, modern tucatbútorokat is izgalmasabbá tudjuk tenni! Alapvetően én nem vennék meg egy IKEA bútort azért, hogy átalakítsam, de a saját régi, megunt, vagy a jó áron, használtan beszerzettnek elég jót tehet, ha jó szemmel nyúlunk hozzá!

processMondrian

Sajnos ez a remek bútor már nem kapható...

Sajnos ez a remek bútor már nem kapható…

Aztán jöjjön néhány pazar átalakítás, ami tényleg új életet adott a kidobásra szánt, vagy éppen elég avítt bútoroknak!

benchbeofre

benchafter

dresserbefore

dresserafter

headboardbefore

headboardafter

fenti képek: Apartment Therapy

És az abszolút kedvenc, a lábát vesztett, reménytelennek tűnő ócskaság:

cabbefore

Ami felújítás után egy menő otthon éke lett!

aftercab

Biztos nagyon keskeny az ösvény, hogy ne is tegyünk tönkre régi bútort, de legyünk is frissek, vidámak! Mi biztosan nem fogunk sosem bútort öregíteni, provence-t álmodni otthon. De a pince még tele van:)

Kommentek

(A komment nem tartalmazhat linket)
  1. Hú, tényleg, a dekupázs. A legnagyobb rémségről megfeledkeztem. De csak halkan utálkozom, mert “menő” vállalkozások futnak azzal, hogy lakkozott szalvétával díszítenek kicsi dobozokat – amúgy szerencse, hogy nem bútorokat – és ezt a tevékenységet lájkok ezrei kísérik:)

  2. Manner Zsuzsa says:

    Teljesen egyetértek a poszttal! Olyan mulatságos tud lenni, amikor a szart lekenik valamivel és azt hiszik most tuti frankó lett, vagy amikor egy szép tárgyat kennek le és az ember legszívesebben sírva fakadna. Praktika és egyéb lapokban szoktam látni olyat, hogy egy viszonylag rendes, egyszerű tárgyat “feldobnak” dekupázzsal és egyéb rémségekkel és a tárgy sokkal rosszabb képet mutat, mint annak előtte.

  3. E. Csilla Kovács says: (előzmény @Éva Palaga)

    Éva Palaga! Azért nincs ez így, mert akkor nem tudnánk ma sem megkülönböztetni mondjuk Leonardot Ki Pistától, nem fejlődnénk, ha mindenkire ráhagynánk, hogy ez szép, pedig rémes. Azért vannak ilyen iskolák és egyetemek, művészképzők, hogy jó irányba menjen a fejlődés és minőséget hozzunk létre, nem pedig értéktelen giccse, gagyit. Ez van.

  4. E. Csilla Kovács says:

    Köszönöm! Erről beszélek! Nagyon jól összeszedted a lényeget. Egész egyszerűen el kellene jutni oda, hogy belássuk: nem születik mindenki úgy, hogy jó érzékkel eltalálja a ló innenső oldalát. Nálunk sajnos mindenki lakberendező, stilyst és dizájner. Magabiztosan és tök képzetlenül, viszont hiperérzékenyen és elutasítva az építő kritikát.Na persze van azért, aki tényleg jó érzékkel van megáldva, szerencsére, nem kevesen. Ezért nem léptem ki a bútorfestő csoportból. Köszönöm a remek posztot!

  5. Lakjunk jól says: (előzmény @Éva Palaga)

    Kedves Éva! Szerintem nem ez a lényeg. Hanem az a helyzet, hogy vágyódva nézzük sokszor más országok építészeti, lakberendezési kultúráját. Azért irigykedünk, mert jelentős épített, tárgyi örökséggel élnek együtt. És ez azért lehetséges, mert a kőgazdag angol, mikor vesz egy régi házat, akkor bármennyi pénze is van, nem alakíthatja azt kedve szerint, hanem minden lépésről egyeztetnie kell az ottani műemlékvédelemmel. És bár megyénként akár több ezer ilyen ház is lehet, nagyon szigorúak az előírások. Nálunk pedig amatőrök alakítanak házakat, tesznek tönkre értékes bútorokat, azaz rombolják a tárgyi örökséget. Laminált bútort persze lehet festegetni, hátha francia vidéki berendezésre fog hajazni, lehet rákölteni súlyos ezreket, akár tízezreket, ez már inkább csak megmosolyogtató elképzelés.

  6. Éva Palaga says:

    Szerintem meg az a lényeg, hogy mindenkinek más a szép, más környezetben érzi jól magát. Ugye milyen jól van ez így-különben elég unalmas lenne.

  7. Ildiko Garay says:

    A kettes pontot külön köszönöm… Keresek egy bizonyos bútordarabot, de amiket találok, mind le van mázolva fehérre. Ettől lett Provence… 🙁

  8. Laczkó Ildikó says:

    Nagyon jó cikk, sokszor elborzadva látom milyen szörnyűségeket képesek a festéssel művelni. Az ilyen csoportokban még véleményt sem lehet mondani mert rendszeresen megsértődnek az elkövetők. Jó lenne ha ez a cikk sok olyan emberhez eljutna akik bútorfelújítással foglalkoznak..


Kommenteléshez kérlek, jelentkezz be:

| Regisztráció


Üdvözlünk a Cafeblogon! Belépés Regisztráció Tovább a NLCafé oldalra!