Elértünk a megasorozat végére (előzmények itt és itt és itt és itt), és egyben a legnehezebb kérdéshez: hogyan lehetne az összesen bruttó 40 négyzetméteres, nettó 21 négyzetméteres felső szinten 5 gyereket minél szeparáltabban elhelyezni?

 

Először is mérjük fel, hogy mire van szüksége a gyerekeknek:

• ágyra (a kisebbeknek vegyünk olcsó és kisebb méretű darabot – 70×160 centi, pl. IKEA Sniglar),
• legalább a szezonális ruhák tárolásához akasztós/fiókos/polcos szekrényekre,
• játék- és könyvtároló polcokra,
• rajz vagy íróasztalra,
• játéktérre.

Ha térkímélő megoldásokra van szükség, például gondoljuk meg, hogy csinálják az óvodában? Sok kicsi helyett lehet  egy 120×70-es rajzasztal-kreatív központ az összes gyereknek!

Ha hosszú, lehet többszemélyes is, de méretre biztosan takarékos

A felsorolt funkciókat nem biztos, hogy mind a gyerekszobában kell elhelyezni! A nagy játékszoba lehet a közösségi térben, az alsó szinten (jól tervezzük meg a játéktárolást, lehetőleg láthatatlan tárolókkal), rajzolni, leckét írni 4. osztályig simán lehet a konyhaasztalnál.

Amit nem spórolhatunk meg fent, azok az ágyak, jó, ha ott vannak a ruhák is, illetve a nem elpakolható játékok nagyrésze sem a közösségi tereket terhelik.

Milyen téralakítási trükköket kell alkalmazni?

Látatlanban és a család ismerete nélkül azt mondanám, hogy az alsó szint kisszobájának is gyerekszobaként kellene funkcionálni, a jelenlegi helyzetben babaszobaként, a kicsi egy-másfél éves kora után pedig ez lehetne a kislány szobája. Így a felső szinten már csak a 4 fiút kellene elhelyezni, ami lényegesen jobb alternatívákat jelent! Dolgozónak a nappaliban találtunk egy sarkot, kérdés persze, hogy a családnak milyen gyakran van szállóvendége, mert a nappali vendégszobának nem igazán alkalmas (ott jön le az emeleti lépcső – és a gyerekek, illetve egyáltalán nem szeparált). Elképzelhető persze, hogy a kisszobát alkalmasint átengedi a lakója a vendégeknek (pl. nagyszülőnek), vagy az emeleten kialakítunk egy szeparált hálószobát (pl. a nagyfiúnak) és ő engedi át a helyét, ha szükséges. Szerezzünk be felfújható vendégágyat, gyerekeknek kész kaland egy ilyen éjszaka!

A kisszobába néhány olyan kialakítás, ami semlegesebb, csak a dekorral lehet utalni a női lakóra:

Aztán igencsak lányos megoldások, de annyira klasszak, hogy akár egy felnőtt szállóvendég is örömmel elfoglalhatja a szobát pár napra:

Vendégágy a gyerekszobában:

Az emeleten gondoljuk újra a térdfalak kialakítását! Olyan tereket kell kialakítani, hogy a normál magasságú ágyban (40-45 centi), egy akár 180 centi magas felnőtt is kényelmesen fel tudjon ülni! Ehhez kb. 120 centi magas térdfalra lesz szükség.

Mivel tetőtérről van szó, funkciókat nem tudunk általában megemelni, illetve nagyon korlátozottan tudunk dobogós megoldást alkalmazni, inkább gondoljunk csak ágyneműtárolós ágyakra, asztal alatti fiókos tárolásra.

A gyerekszobát el kell választani az alsó nappalitól! A lépcsőfeljáró mellett épüljön fal, és ha megoldható, esetleg lehet egy ajtó is, még akkor is, ha evvel egy-két értékes négyzetmétert veszítünk, mert a szobák sokkal jobban használhatóak lesznek: megnézhetünk este egy filmet, hívhatunk vendégeket, stb.

Mérjük fel, melyik gyereknek van egyáltalán szüksége szeparációra! Nehogy olyanért dolgozzunk, vagy költsünk sok pénzt, amit csak a mai (idétlen) gyereknevelési elgondolások írnának elő! (Az anyuka előzetesen azt gondolja, hogy privát térre a 7 éves kislánynak és a 10 éves “nagyfiúnak” van szüksége!) Ráadásul a szeparáció nem biztos, hogy falakat és ajtót jelent, elég lehet egy saját sarok is!

Térelválasztásra elsősorban bútorokat és ne falakat használjunk, így két legyet ütünk egy csapásra, ráadásul a tér újrarendezhető lesz!

Remek megoldás lehet a legolcsóbb, függönyös elválasztás is: ha akarom külön, de ha kell a tér, együtt tudunk játszani! Válasszunk szép darabokat, markánsabb mintákat, ha a valódi elválasztás a célunk (például fény!), akkor vastagabb anyagból:

 

Költségesebb megoldás, de valódi elválasztást jelenthetnek a mobil falak, amiket egymásra tudunk csúsztatni, sőt egy profibb megoldással többféle térosztás is kialakítható. Ha a mobilfal ráadásul krétafal, vagy mágneses fal, akkor egyben egy remek játékelemet is bevittünk!

Ha mégis leválasztanánk a teret, akkor ezt elegendő lenne csak egy oldalon megtenni, így kialakítható a nagyfiúnak egy fix szobarész, a tér nagyrésze azonban egyben maradna, ami remekül kiszolgálja a korban is közel lévő három kisfiút.

 

A fix leválasztást is megoldhatjuk úgy, hogy egy gardróbfalat építünk be (teljes magasságig) a közlekedő felé nyíló ajtókkal, így a szekrényeket mindenki igény szerint használhatja, a szekrény hátfalához pedig egy tolóajtót alakítunk ki. Így a szoba akár teljesen elválasztható, de nem költöttünk pénzt falak építésére, illetve a tárolás gondját is letudtuk.

A kislány ideiglenesen biztos megelégedne egy függönyös hálósarokkal, aminek lányos elemeit (ágy, szőnyeg, párnák, dekoráció) magával vihet, ha leköltözik.

A három kisfiú pedig örömmel osztaná meg egymással a teret, feltéve, hogy azért mindenki magának tudhat egy minibirodalmat!

Dekoráció:

Nálam mindig első az optimális térkialakítás, és azután jön a dekoráció. Ami persze nagyon is fontos. Mit tegyen itt a család? Fel kell mérni, hogy milyen bútorok vannak (úgy nézem kellemes fenyőbútorok). Elsőként be kell tervezni őket a térbe. Ha valami végleg nem illik sehová, akkor legyen ajándék/karitász/eladás/lomtalanítás, mert bútort nem kerülgetünk, főleg nem ekkora helyen!

Stílus: a gyerekszobában olyan dizájnt kellene kialakítani, ami összeköt és elválaszt! Tehát legyen rendszer, amit a falszínekkel, tapétával, textilekkel tudunk elérni, de festhetjük is a meglévő bútorokat, azonos, vagy éppen a gyerekek által választott egyéni színekre. Ahhoz, hogy az eredmény ne legyen gagyi (márpedig a megfolyt és vastagon felhordott zománcfesték bizony gagyi) egy aranykezű családtagra/barátra, vagy profira lesz szükségünk! Ha magunkban bizonytalanok vagyunk, próbálkozzunk először kicsi és egyszerű darabokkal – pl. egy polc, vagy egy doboz jó lehet.

Az így kialakított otthon szerintem nagyságrendekkel jobban szolgálná a család igényeit középtávon, ráadásul csak olyan átépítéseket terveztünk, amik növelik a lakás értékét!

Ha pedig végleg szűkössé válik a tér, mert a most 5 éves is már 180 centi magas lett? Addig még van 10 évünk. Egy otthon sosem lehet optimális minden élethelyzetre, éppen elég szerencsések vagyunk, ha a jelenlegit jól szolgálja. Hosszútávon érdemes anyagilag is, és érzelmileg is tervezni, mert az otthonunk falai nincsenek gumiból, van, hogy tovább kell menni!

Ugye ti is várjátok a család ilyen lett képeit?

Kérdésed van? Szívesen olvasnál többet lakberendezési témákban? Csatlakozz a Facebookon! Írj: lakasszabo@gmail.com