Lakjunk jól!

Boldogság szigete az Isten háza mögött

Ez a poszt nem lesz távolságtartó lakásbemutató, és ennek mindjárt két oka is van:

  • egyrészt ez életem első teljesen önálló lakásbemutatója,
  • másrészt talán még soha életemben nem éreztem ennyire egy helyen, hogy igen, pont erre vágyom.

 

A történet dióhéjban: a középkorú házaspár egy közeli barátja vidéken nyaralót, második otthont keres. Mivel tőlük sem áll távol ez a megoldás, hogy nagypolgári, belvárosi lakásuk mellé egy hamisítatlan falusi házat vásároljanak, így megkérik a barátot, küldje már át nekik azokat a helyeket, amikben ugyan látott fantáziát, de neki mégsem az igazi.

Így kapják a címet, hogy egy sosem hallott falucskában lenne egy régi parasztház, közvetlenül a templom mellett. November van, köd, nem ilyenkor keresünk nyaralót, ám ők mégis megnézik. Befordulnak a templom melletti keskeny bekötőúton, meglátják a kidőlt-bedőlt fakerítést, mögötte a kerti jégtáblákon át is ragyognak a sárga krizantémok (később kiderült, hogy a természeti tüneményt a szétfagyott kerti csap okozta). És az üzlet megköttetett.

Mivel az új tulajdonosok régóta elkötelezetten mentik az építészeti értékeket szűkebb és távolabbi környezetükben, így nem kérdés, hogy a régi, vert falú parasztházat felújítják. Jön a műszaki felmérés, ahol az építész felfedez egy repedést. Az ítélet kijózanító: nem érdemes javítani, semmi garancia nincs arra, hogy pár méterrel arrébb, néhány hónap múlva nem ismétlődik meg a hiba. Bontsák le és építsenek újat.

 

Innentől más irányt vesz a történet, mert ugye nem építkezést, hanem állagmegóvást, felújítást terveztek, egy egyszerűbb vidéki házat, ami remekül kiegészítené a városi létet. De nem csüggednek el, a műszaki, ám nem építész végzettségű férj pontosan felméri a régi házat és megrajzolja az újat. Ennek alapján az építész elkészíti a terveket, amelyben szerencsésen javítják a régi ház hibáit: a tornác kiegészül egy kellemes fedett terasszal, a ház belmagassága jelentősen megnő, már nem a parasztházakra, hanem inkább a polgári villákra emlékeztet, illetve az ablakok arányai hagyományosak, de igen sok épül belőlük a kellemes benti fényviszonyok érdekében. De a ház beosztása, a fafödémes mennyezet, a tornác, a berendezés hamisítatlanul falusi marad.

 

 

 

A ház elrendezése igen egyszerű, követi a hagyományos parasztházak alaprajzát: a tornáról a konyha-előtérbe lépünk, innen balra, a kert felé nyílik kellemes méretű, cserépkályhás nappali, a másik oldalon pedig a kis hálót és fürdőszobát találjuk. A helyiségek méretezése nagyon végiggondolt, mindenre pont annyi hely van, amennyit a használat indokolt. Szeretem az ilyen házakat, amelyek nem ejtenek rabul, jó időben kiengednek a kertbe, rossz időben pedig bekuckózhatunk.

 

 

Pár évig így is használják a házat, ám egyre jobban megszeretik a falusi életet, a csöndet, amit csak a harangzúgás vált fel naponta háromszor, így szükség lesz több térre. Olyan szerencsés a tervezés, hogy a fürdő előteréből tudják indítani a lépcsőt, felül az ablakok már előkészítve, így kialakult egy tágas élettér, kényelmes, gardróbbal bővített hálószobával, második fürdőszobával, kis teakonyhával, hogy a reggeli kávéhoz ne kelljen lépcsőzni, és egy otthonos, hangulatos nappali térrel.

 

 

 

 

A fenti szép részletek, a hosszú évek alatt összegyűjtött, szeretett tárgyak egészen sajátos hangulatot árasztanak, az ablakokon a templomtorony, a nagyra nőtt fák látszanak, és idefent a harangzúgás is még varázslatosabb!

 

 

Azért le tudunk jönni, mert a kivételes ház éke mégiscsak a kert. A kert, ami miatt érdemes távolabb menni Budapesttől, mert ilyen teret, kilátást, csendet csak hamisítatlan vidéki környezetben lehet találni. A telek 400 négyszögöl, ez az a méret, ahol már fél óráig is bóklászhatunk, majd újabb és újabb izgalmas részleteket találhatunk.

 

Borospince, kerekeskút
Kerti hűsölő

 

 

Szőlő, gyümölcsfák, kerti házikó a szerszámoknak (a házigazda tervei alapján sk.).

 

Ketten voltunk a férjemmel, és amikor az esti 7 órás harangzúgásban búcsút intettünk a kedves házaspárnak (szüleim barátai), egyszerre mondtuk egymásnak: de jó lenne így élni egyszer!

 

 

Kedves Juli és Laci, köszönjük a szép estét, kívánjuk, hogy találjatok sok örömet ebben a varázslatos otthonban!

 

Képek: valamennyi saját készítésű!

Kommentek


Kommenteléshez kérlek, jelentkezz be:

| Regisztráció


Üdvözlünk a Cafeblogon! Belépés Regisztráció Tovább a NLCafé oldalra!