Lakjunk jól!

Otthon az együtt töltött idő szolgálatában

Nem írtam eddig ajánlót az IKEA 2014-es katalógusához, sőt az online változat linkjét sem osztottam még meg. Gondolom ismeritek. Nekem pedig idő kellett, hogy eldöntsem, mi tetszik az idén?

Bútorok is tetszenek, de leginkább a szlogen:

Tér, hogy az együtt töltött idő örömteli legyen.

Nem vagyok naiv, világos, hogy az IKEA minden évben a marketingesek által meghatározónak gondolt piaci szegmensre építi fel a kínálatot, dizájnt, hívószavakat. Evvel együtt, van olyan céges arculat, amit vonzónak találunk, és olyat, amit zsigerből elutasítunk.

Tér az együtt töltött időhöz – ez egy nagyon szimpatikus vonal. Sőt, alkalmas lehet arra is, hogy mondjuk ennek alapján tervezzük meg álmaink családi otthonát, vagy tervezzük át a meglévőt.

Mikor a gyerekeink elindultak, rá kellett jönni, hogy az otthonunkat nem csak úgy osztjuk meg velük, hogy berendezünk egy szép gyerekszobát, beteszünk az étkezőbe egy etetőszéket, hanem a lakásunk egycsapásra játszótérré változott! A nappaliban lévő kisasztal rajzasztal lett – ennek megfelelő kiképzéssel -, a kanapé párnái pedig bunkertéglák. Bele kell törődni, hogy 2-10 éves szemmel a tárgyak másra valók, mint ahogy mi azt elképzeltük, sőt, esetleg nagy körültekintéssel elrendeztük.

 

Közös terek, ahol mindenkinek és mindenre van hely. Mondhatod, hogy persze, mind erről álmodunk, nem?

Nem igazán. Van a másik lakberendezési vonal, hogy alakítsunk ki mindenre megfelelő tereket: elegáns nappali a szülőknek, játszószoba és külön háló a gyerekeknek, saját fürdő, gyerekfürdő, étkező, dolgozó.

Remek gyerekszobák, az alsó konkrétan a nappaliban:)

 

Mi lehet az ilyen törekvés hátterében? A megszokásaink, hogy a nappali az egy elegáns dolog, a konyhában káosz van és ételszag, az elmélyült munkához csendre van szükségünk, ahogy a gyereknek is a nyugodt pihenéshez. És egyébként is, gondoljunk a jövőre is, és alakítsunk ki időtálló berendezést.

Pedig:

  1. Az első és legfontosabb szempont az időtényező. Egy átlagos családban a közös idő reggel fél óra (nem tudom más hogy van ezzel, de nálunk reggelenként néha szikrázik a levegő…), aztán délután legjobb esetben 4-től fektetésig. A gyorsan elszaladó hétvégék. 30 nap szabadság. Kevés.
  2. Jó lenne, ha az időt együtt tölthetnénk. Látnánk és hallanánk egymást. Ehhez kellene kialakítani a lakást.
  3. Ha nem dolgozunk, hanem csak ügyintézünk és netezünk otthon, akkor nincs is szükség csöndre.
  4. Egy nagy teljesítményű szagleszívó olcsóbb, mint egy külön helyiség.
  5. A gyerekeknek nem nyugalomra, hanem a társaságunkra van szükségük. Majd 12 éves korában elvonul úgyis.
  6. A család igényei változnak.
  7. Sőt, az ízlésünk is. Tehát azok a szörnyen időtálló és komoly bútorok akár terhesek is lehetnek, mert lecserélni pazarlás, de már sem stílusban, sem funkcióban nem azokra van szükségünk.
Inspirálódjunk, gondoljuk végig, hogy vajon jó lenne-e egy dolgozósarok a nappaliba, vagy akár a konyhaasztal is remek munkaállomás lehet az egész családnak? Ahol anyuka befizeti a számlákat, megválaszolja a leveleket, kicsit netezik. Közben lehet rajzolni, írásleckét csinálni. És még a vacsora is halad.
Te melyik vonalat követnéd a lakásodban? Közösségi tér, az egész családnak, ami nem biztos, hogy mindig átmenne egy szigorú dizájnszűrőn?
Vagy inkább legyen meg mindenkinek a saját helye, ahol elmélyülten foglalkozhat azzal, amivel szeret?

Kommentek

(A komment nem tartalmazhat linket)
  1. Mi túl hamar rendeztük be a lakást, mert a kisfiam éppen csak járni kezdett, most egészen máshogy csinálnám. Ami tetszik ezekben a inspirációs képekben, az a frissesség: zömében “komolytalan” és olcsóbb bútorok, váratlan helyeken és funkcióban. A terek úgy kialakítva, hogy az a meseolvasáshoz, játékhoz legyen kényelmes. Ki kellene lépni a megszokásokból (ülőgarnitúra, dohányzó!asztal, tévé, polcok. Ehelyett kényelem, tárolás, vidámság, kreativitást ösztönző berendezés. Mert nem csak a gyerek fejlődhet még:)

  2. Divat, vagy sem, az én élet- illetve lakásfilozófiámmal 1oo%-ban megegyezik, hogy közös tér legyen. Mi mindketten a férjemmel nagy közös tér mániásak vagyunk, és bár van gyerekszoba természetesen, a nappaliban van pont egy IKEA-s rajztábla, a kisfiunk rendszeresen azon rajzolgat, míg én főzök a konyhában (ami egyébként egy légtér a nappalival és nagyon ritkán zavart ez eddig bennünket). Illetve van egy járóka is a nappaliban, amit legközelebb majd csak a következő bébi használ, de nem tettük el, mert abban vannak Máté “nappalis” játékai dobozokban, LEGOK, kisvasút, ilyesmi, amikkel a nappaliban játszik, míg mi főzünk, vagy a laptoppal ülünk a konyhaasztalnál (dolgozósarkunk sincs külön, csak 1-1 laptopunk, más nem is kell). Szóval, éljenek a közös terek, én mást el se tudnék magunknak képzelni! :)Persze, azt hozzáteszem, hogy minden étkezés előtt, illetve lefekvés előtt, vagy mielőtt elmegyünk itthonról, Máténak el kell pakolnia maga után a játékait, hogy ne nézzen ki csatatérnek a lakás. Nem mindig van kedve hozzá, de olyankor leülök mellé és segítek neki, együtt szívesebben rakja el. Vagyis a nappalin is látszik, hogy él itt egy kisgyerek, de nem úgy, hogy ha vendég jön, akkor át kell esnie a matchboxokon. 🙂


Kommenteléshez kérlek, jelentkezz be:

| Regisztráció


Üdvözlünk a Cafeblogon! Belépés Regisztráció Tovább a NLCafé oldalra!